Csongor már két és fél hete beteg. Nátha, aztán köhögés, hurutos köhögés. Mikor már azt hinném, meggyógyult, nem, nem, nem. Ez a köhögés nem akar múlni, főleg ha kicsit kint van a levegőn...mintha bepöccenne a tüdeje. Ettől függetlenül jól van, nem lázas, étvágya is van, csak a köhögés....mint egy rossz bagós...
Most anyunál van, holnap jön haza, én meg holnap már dolgozom.
Megnéztem a benti mail-jeimet, olllyan sok... brühühü......
És végre megnéztem ma a Benjamin Button különös életét, jó volt, érdekes, ki nem tudnék ilyen sztorit találni...
És vasalnom is kell, de olyan nehezen állok neki.
Vettem új függönyöket a nappaliba, a Kika-ban, készfüggöny, féláron volt. Egyszerű fehér, semmi extra. Textilt ott érdemes, nem az Ikea-ban.
2010. december 29., szerda
2010. december 9., csütörtök
Kék és sárga
Stancit olvasva úgy megkívánom én is az írást. Mindenről. Például hogy most már tudom, kék vagyok és sárga (ezt majd kifejtem), és hogy most már tudom, ez a tény egy csomó mindent megmagyaráz, miért vagyok olyan, amilyen.
Hogy miért nem bírom az embereket tömegközlekedve, de miért lételemem mégis a szűkebb közösség.
Hogy miért fontos az adatok pontossága és hogy miért nem szeretek telefonálni.
Épp pogácsát sütök, még pogácsából nincs meg az igazi, de nem adom fel.
Ha meglesz, megosztom a TVPaprikásokkal, gondolom, Robiék biztos várják már legújabb művemet :).
Nem is tudom, hogy tudnak új műsorokat készíteni így, hogy már jó pár hete nem töltöttem fel nekik semmit :).
Jön a karácsony. Hát mit ne mondjak, nem vagyok karácsonyos, de Balázsról lassan rámragad valami az ünnep szeretetéből. Talán meg Csongi miatt is várom.
(Úgy érzem magam, mint egy komoly IT-s, két klaviatúra is van előttem :).)
Hogy miért nem bírom az embereket tömegközlekedve, de miért lételemem mégis a szűkebb közösség.
Hogy miért fontos az adatok pontossága és hogy miért nem szeretek telefonálni.
Épp pogácsát sütök, még pogácsából nincs meg az igazi, de nem adom fel.
Ha meglesz, megosztom a TVPaprikásokkal, gondolom, Robiék biztos várják már legújabb művemet :).
Nem is tudom, hogy tudnak új műsorokat készíteni így, hogy már jó pár hete nem töltöttem fel nekik semmit :).
Jön a karácsony. Hát mit ne mondjak, nem vagyok karácsonyos, de Balázsról lassan rámragad valami az ünnep szeretetéből. Talán meg Csongi miatt is várom.
(Úgy érzem magam, mint egy komoly IT-s, két klaviatúra is van előttem :).)
2010. november 17., szerda
SOHA!
Érted? SOHHHHA se fogok lábujjkidugós körömcipőt felvenni. :)
Legalábbis, Jucus, ha arra gondolsz, amelyikek orrán egy kis lyuk van, és azon kikandikál az ember nagylábujja, bénán befordulva a lyukba.
Szegény nagylábujjak némán üvöltenek bele a világba, hogy "szabadítsatok ki!", "mentsetek meg, mert megfulladok!", "levegőt!".
Mint mikor az ember a zárt tömegnyomorban odafurakodik egy kis ablakhoz, ahol kis levegőhöz jutva kimereszti a fejét.
Olyan béna, sose fogom a nagylábujjam ilyen bénán közszemlére tenni.
Csináltam kinder pingui szeletet.
Szar-fos lett.
Lehet, mert nem Hulala tejszínt tettem bele.
Legalábbis, Jucus, ha arra gondolsz, amelyikek orrán egy kis lyuk van, és azon kikandikál az ember nagylábujja, bénán befordulva a lyukba.
Szegény nagylábujjak némán üvöltenek bele a világba, hogy "szabadítsatok ki!", "mentsetek meg, mert megfulladok!", "levegőt!".
Mint mikor az ember a zárt tömegnyomorban odafurakodik egy kis ablakhoz, ahol kis levegőhöz jutva kimereszti a fejét.
Olyan béna, sose fogom a nagylábujjam ilyen bénán közszemlére tenni.
Csináltam kinder pingui szeletet.
Szar-fos lett.
Lehet, mert nem Hulala tejszínt tettem bele.
2010. november 7., vasárnap
Szeretem a testem
Vagy mivan....
Így, 67 kilónál, a százötvennyolc centimmel, nem is tudom, igazán, meghíztam, lányok, nagy has, toka satöbbi.
De én azért is meg azért sem. Azért is jól érzem magam, és azért se fogok fogyózni, mint minden feledik nő.
(Előbb lefagyott a laptop, a magvas gondolataimnak is oda.)
Szóval nagyandis világszemléletem itt is megnyilvánul, mert bár kurva kövér vagyok húgom képein (csak ott, élőben párductestem van :) ), én mégis úgy állítom be magamnak a dolgot, hogy kicsit kikerekedtem, nőiesedtem, asszonyosodtam, és szeretem a testem, és kész. És bár a marhanagy hasam úgy zavar, hogy legszívesebben lecsatolnám magamról a hájam, de mégis jó az a kicsivel nagyobb fenék, meg hogy mellbedobással most jobban érvényesülök :).
J-Lo nem leszek sose, nincs nekem ahhoz olyan csipejem, de csak elképzelni kell, és máris olyan hülye pinának érezhetem magam :).
Nem tudom, mennyire érné meg az önsanyargatás, mert itt már ételmegvonást is be kellene vetnem. De nekem ez nem megy. Az agyam, a testem úgy tiltakozik, ha valamit megvonok, két nap múlva ölni is tudnék azért a valamiért. És én 90 napos mizériákat, meg elválasztós kajálást sem vagyok hajlandó. Mert ez vagyok én.
DE! De ha képes is lennék rá, ha hét kilót fogynék, nem lenne ekkora hasam, tokám, karom, ha nem bálna lennék, hanem tonhal, ami még mindig nem párduc ugye, és akkor már nem kurvára mindegy, hogy bálna vagy tonhal???? Mármint külsőre értem, nem az evolúciós mibenlétükre.
És ha már lúd, akarom mondani, bálna, legyen kövér!
Szóval mitől lenne jobb nekem a hét kiló mínusz? Vagy akár csak négy. Jobb lenne az életem, szebb lennék? Igazából nem akarok szebb lenni, mert már így is marha gyönyörű vagyok :). Vagyis gyönyörű marha :).
Szóval nem tudom, lenne-e értelme.
Vagy csak azt akarom, hogy ne legyen értelme, hogy kicsit se legyen lelkiiseretfurdalásom azért, hogy teszek nagyívben az alakomra. :)
Így, 67 kilónál, a százötvennyolc centimmel, nem is tudom, igazán, meghíztam, lányok, nagy has, toka satöbbi.
De én azért is meg azért sem. Azért is jól érzem magam, és azért se fogok fogyózni, mint minden feledik nő.
(Előbb lefagyott a laptop, a magvas gondolataimnak is oda.)
Szóval nagyandis világszemléletem itt is megnyilvánul, mert bár kurva kövér vagyok húgom képein (csak ott, élőben párductestem van :) ), én mégis úgy állítom be magamnak a dolgot, hogy kicsit kikerekedtem, nőiesedtem, asszonyosodtam, és szeretem a testem, és kész. És bár a marhanagy hasam úgy zavar, hogy legszívesebben lecsatolnám magamról a hájam, de mégis jó az a kicsivel nagyobb fenék, meg hogy mellbedobással most jobban érvényesülök :).
J-Lo nem leszek sose, nincs nekem ahhoz olyan csipejem, de csak elképzelni kell, és máris olyan hülye pinának érezhetem magam :).
Nem tudom, mennyire érné meg az önsanyargatás, mert itt már ételmegvonást is be kellene vetnem. De nekem ez nem megy. Az agyam, a testem úgy tiltakozik, ha valamit megvonok, két nap múlva ölni is tudnék azért a valamiért. És én 90 napos mizériákat, meg elválasztós kajálást sem vagyok hajlandó. Mert ez vagyok én.
DE! De ha képes is lennék rá, ha hét kilót fogynék, nem lenne ekkora hasam, tokám, karom, ha nem bálna lennék, hanem tonhal, ami még mindig nem párduc ugye, és akkor már nem kurvára mindegy, hogy bálna vagy tonhal???? Mármint külsőre értem, nem az evolúciós mibenlétükre.
És ha már lúd, akarom mondani, bálna, legyen kövér!
Szóval mitől lenne jobb nekem a hét kiló mínusz? Vagy akár csak négy. Jobb lenne az életem, szebb lennék? Igazából nem akarok szebb lenni, mert már így is marha gyönyörű vagyok :). Vagyis gyönyörű marha :).
Szóval nem tudom, lenne-e értelme.
Vagy csak azt akarom, hogy ne legyen értelme, hogy kicsit se legyen lelkiiseretfurdalásom azért, hogy teszek nagyívben az alakomra. :)
2010. november 4., csütörtök
Beteg
Ja, szokásos, evvan.
Ma hisztivel a dokinőfelé menet megállapítottam, sohhhha, sohhhhhhha, sohhhhha nem kell másik gyerek :). ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁá volt :). ÁÁÁÁáááááá fíling.
Meg nézegettem a házakat, a kertesházakat, és megállapítottam, hogy az emberek nem komplettek. Legalábbis azok, akik fenyőfákat ültetnek a ház elé, közvetlen az ablak alá...... .
Hogy lehet egy fenyőfával az ablakban élni???? Kinézel az ablakon, és a tűleveleket látod, napfényt semmit. Nem beszélve arról, hogy a fenyőfa alatt nem marad meg semmi.
Szenvedés van, baci, levertség, köhögés, dejó!
Ideülök, és nem tudok mit írni. Mint mikor leülök, hogy akkor összeírom, mi kell a boltból. Már akkor nem jut eszembe. Nem mintha listával tudnék vásárolni. Sokszor elő sem veszem. Nekem végig kell menni a bolton, és soronként gondolkozva kell kitalálnom, mi kell, mi nem.
Ha listát írok, akkor mindent kihúzok, ez nem kell, az sem kell. Semmi sem kell.
Ja, és nem tudok megint semmi folyadékot Csongiba diktálni.
Miért nem lehet egy bögre teát legyűrni? Csak a betegség miatt, a köhögés miatt? Miért nem érti meg ezt egy négy éves gyerek? Már négy éves, azt is tudja, mi az Enter gomb, el tud számolni húszig, ismer pár betűt meg számot, a kedvenc száma Ákostól az Utolsó hangos dal, meg a Szép Júlia, néha angolul van kedve JimJam-et nézni, hittanra jár, ismeri Noémit meg a bástyáját (értsd Noé meg a bárkája :) ), és néptáncra is jár. Akkor miért nem képes meginni egy bögre teát????
Voltam karaokezni pénteken. Kettőt karaoke-ztam csak, mert vmi cég privi bulija volt privi laptoppal, de én odapofátlankodtam (nem tudtam igazából, hogy ennyire privát :) ), csak magyarok voltak, úgyhogy kis Isztambult meg Keserű mézet énekeltem, aztán jönnöm kellett haza az utolsó busz miatt.
Kicsit kiéltem magam, de hajnalig tudtam volna nyomni megállás nélkül.
Kép ma estéről, a konyhaablakból:
Amúgy elkezdtem gyűjtögetni a receptjeimet ide.
Na pá!
2010. október 23., szombat
Hát semmi sincsen
Tényleg, Gabi, azért nem is írok. Meló, taksi, Csongi, főzés, táppénz.
No igen, Múmin volt itt végre Bogival, komolyan, ez az, ami történt velem.
Meg hogy feléledtek a vagy egy hónapja a tescoból kimenekített árvácskáim.
A petúniamagokban nem sok bizodalmam van, annyira tönkre van a virág, a magig el sem jutott, nézegettem. De jobban jársz, ha veszel palántát. Vagy ott nem lehet kapni?
2010. október 8., péntek
Illúzó
Az egész világmindenség egy nagy illúzió!
Erre porszívózás közben jöttem rá. Mert kényszeresen kattog az agyam, nincs rend, nincs rend, tiszta kosz minden. És közben bevillannak képek, de csak a mp tört részéig, lakáskulturás magazinokból csodarendbe szedett lakásokról, ahol semmi sincs szem előtt, és ami van is, csodás ikeás rendben.
Ez kb. olyan, mint az a hírhedt Coca-Cola-s marketingfogás:
Nos, így érzem én magam ettől a sok szépházas újságtól, egyre frusztráltabban, hogy egy ekkora lakásban képtelen vagyok tökéletes rendet teremteni.
Pedig hogy elhatároztam, te jó ég! Hogy az én lakásomban majd olyan rend lesz, hogy ide bármikor betoppanhat a Lakáskultúra főszerkesztősége.
De nem, mindig van valami.
Most pl. a hajam hullik annyira, hogy egy hét alatt tiszta haj minden. És nem is az idegesít, hogy kopasz leszek, hanem az, hogy ezáltal oda a tisztaság a lakásban.
Abbahagyhatatlanul tudnék rakodni és rendet csinálni, de nem megy. Abbahagyom, de marad a frusztráló érzés bennem.
És az, hogy van egy 4 éves gyerekem meg hogy napközben reggel 7-től este 7-ig nem vagyok itthon,nem kifogás, mert ettől még lehet rend. De nem megy. Lehet, a hajam is emiatt hullik, ettől a nagy, görcsös erőlködéstől.
Erre porszívózás közben jöttem rá. Mert kényszeresen kattog az agyam, nincs rend, nincs rend, tiszta kosz minden. És közben bevillannak képek, de csak a mp tört részéig, lakáskulturás magazinokból csodarendbe szedett lakásokról, ahol semmi sincs szem előtt, és ami van is, csodás ikeás rendben.
Ez kb. olyan, mint az a hírhedt Coca-Cola-s marketingfogás:
"A szublimilális ingerlés olyan pszichológiai ingert jelent, amely bár hatással van ránk, de nem kerül tudatos feldolgozásra: a tudaküszöböt nem, de a feldolgozáshoz szükséges intenzitást elérő ingerekről van szó. Ilyenek például a híres „bevágott képkockák” a filmek közben: ha a mozifilmek 30-40 képkocka per másodperces vetítési sebessége mellett 1-1 kockát kiveszünk a filmből, és egy olyan képre cseréljük, amin egy üveg Coca Cola van azzal a felirattal, hogy igyál Coca Colát (vagy egy kicsit személyesebben, segítve a feldolgozást: „Szeretem a Coca Colát”), akkor ennek a nézők nem lesznek a tudatában, hogy egyáltalán láttak a filmen kívül más képi ingert – de azért ez mégis hatással lesz rájuk.
Ha gyakran alkalmunk van megcsinálni ezt a nézőkkel, akkor jó esélyünk van rá, hogy ha legközelebb elmennek a boltba, megállnak a polcok előtt, és elgondolkoznak: vajon a Coca Colát vegyem? Ásványvizet? Sio gyümölcslevet? Akkor a Coca Cola mellett fognak dönteni."(http://drlisznyai.hu/misc/Black_is_OK.htm)Nos, így érzem én magam ettől a sok szépházas újságtól, egyre frusztráltabban, hogy egy ekkora lakásban képtelen vagyok tökéletes rendet teremteni.
Pedig hogy elhatároztam, te jó ég! Hogy az én lakásomban majd olyan rend lesz, hogy ide bármikor betoppanhat a Lakáskultúra főszerkesztősége.
De nem, mindig van valami.
Most pl. a hajam hullik annyira, hogy egy hét alatt tiszta haj minden. És nem is az idegesít, hogy kopasz leszek, hanem az, hogy ezáltal oda a tisztaság a lakásban.
Abbahagyhatatlanul tudnék rakodni és rendet csinálni, de nem megy. Abbahagyom, de marad a frusztráló érzés bennem.
És az, hogy van egy 4 éves gyerekem meg hogy napközben reggel 7-től este 7-ig nem vagyok itthon,nem kifogás, mert ettől még lehet rend. De nem megy. Lehet, a hajam is emiatt hullik, ettől a nagy, görcsös erőlködéstől.
2010. szeptember 25., szombat
Végre muffin!
Végre, sikerült finom muffint sütnöm.
Majd felteszem a receptvarázsra is, egyelőre itt a recept, ha kell vkinek:
2 csésze liszt
1/2 csésze cukor
3 tk sütőpor
1/2 tk. só
3/4 csésze tej
1 csomag (10 dkg) vaj (nem margarin!)
1 tojás
sütésálló lekvár (muffinonként egy kk.)
maroknyi darált földimogyoró 2 tk. kristálycukorral keverve (a muffinok tetejére)
(Liszt+cukor+sütőpor+só) + (tej+olvasztott vaj+tojás) = massza
Muffinonként egy ek., közepére egy kk. lekvár, amit kicsit betakargatunk a tésztával, tetejére mogyoróscukor nem sajnálva, 180 fokos sütőben 20 percig sütve.
Ennyi.
CSONGINAK NAGYON ÍZLETT, PEDIG HERMÁN CSONGOR NAGYON FINNYÁS.
Majd felteszem a receptvarázsra is, egyelőre itt a recept, ha kell vkinek:
2 csésze liszt
1/2 csésze cukor
3 tk sütőpor
1/2 tk. só
3/4 csésze tej
1 csomag (10 dkg) vaj (nem margarin!)
1 tojás
sütésálló lekvár (muffinonként egy kk.)
maroknyi darált földimogyoró 2 tk. kristálycukorral keverve (a muffinok tetejére)
(Liszt+cukor+sütőpor+só) + (tej+olvasztott vaj+tojás) = massza
Muffinonként egy ek., közepére egy kk. lekvár, amit kicsit betakargatunk a tésztával, tetejére mogyoróscukor nem sajnálva, 180 fokos sütőben 20 percig sütve.
Ennyi.
CSONGINAK NAGYON ÍZLETT, PEDIG HERMÁN CSONGOR NAGYON FINNYÁS.
Jucus, nem tudok kommentelni!
Jucus, most meg be kell lépjek a blogoldaladra, hogy kommentelni tudjak!
Szóval csak annyit akartam, hogy, a Hannah Montana a Disney csatornán egy kezdő tiniknek való sorozat (azaz 10-12 évesek értelmi színvonalán van), egy átlagos gimis lányról szól, aki hosszú barna hajú, de titokban egy énekesnő, egy sztár, csak akkor hosszú szőke parókája van. És mindenki oda van érte, mindenkinek ő a sztár, de egy-két barátján kívül nem tudja senki se a titkát.
(Most lebuktam, hogy Hannah M.-át nézek :) ?)
Amúgy sokáig én se tudtam hova tenni, amíg meg nem láttam a tv-ben.
Amúgy meg ki vagyok akadva, mert most jöttem rá, ha fél 5 után frissítem a hirdetéseinket a CVOnline-on, akkor az nem hogy nem frissítődik, de meg sem jelenik 7végén az oldalukon.
Akkor mi a fenének látom belépve aktív státuszban a kb. 90 darab hirdetést?
És ezt miért csak tegnap tudtam meg? A Monsteren nincs ilyen probléma, érdekes.....
Ha ugyanazt a hirdetést frissítem, minek kell újra jóváhagyni?
Áááááááááá!
Szóval csak annyit akartam, hogy, a Hannah Montana a Disney csatornán egy kezdő tiniknek való sorozat (azaz 10-12 évesek értelmi színvonalán van), egy átlagos gimis lányról szól, aki hosszú barna hajú, de titokban egy énekesnő, egy sztár, csak akkor hosszú szőke parókája van. És mindenki oda van érte, mindenkinek ő a sztár, de egy-két barátján kívül nem tudja senki se a titkát.
(Most lebuktam, hogy Hannah M.-át nézek :) ?)
Amúgy sokáig én se tudtam hova tenni, amíg meg nem láttam a tv-ben.
Amúgy meg ki vagyok akadva, mert most jöttem rá, ha fél 5 után frissítem a hirdetéseinket a CVOnline-on, akkor az nem hogy nem frissítődik, de meg sem jelenik 7végén az oldalukon.
Akkor mi a fenének látom belépve aktív státuszban a kb. 90 darab hirdetést?
És ezt miért csak tegnap tudtam meg? A Monsteren nincs ilyen probléma, érdekes.....
Ha ugyanazt a hirdetést frissítem, minek kell újra jóváhagyni?
Áááááááááá!
2010. szeptember 22., szerda
Nincs mag
Gabi, ne hari, de likvidálnom kellett a petúniát, mert valami gombás vagy vírusos betegsége lehetett, és így magot sem akartam elrakni Neked a beteg virágról. Lisztharmatos is volt, minden baj ellepte, vagyis végig beteg volt, de ez az utóbbi esős idő már nagyon betett neki.
A másik még meg van, de az meg tetves. Az is duplaszirmú, csak kisebb virágokkal.
Szóval bocsesz...
A másik még meg van, de az meg tetves. Az is duplaszirmú, csak kisebb virágokkal.
Szóval bocsesz...
2010. szeptember 11., szombat
F. off VOLÁN és MÁV!
Annyira dühítő ez a nyamvadék közlekedés, ha nincs autód, meghaltál! Anyu most jön, 9:58-ra ér be a vonata Bicskére elvileg, persze késett tíz percet, és így nem érte el a 10:02-es kibaszott nyamvadék szaros tetves faszom buszt, ami nem képes várni, annak ellenére, hogy a vonatról leszálló embereknek ez az egy esélyük van eljutni Zsámbékra, vagy várnak két órát.
Az összes faszom kivan, és kurvára mérges vagyok, és nincs a világ összes káromkodása, ami most kifejezné a mérgem. Én múltkor, mikor Komcsiból jöttem szintén haza, direkt az előbbi vonatra ültem, és vártam vagy másfél órát a faszom buszra, nehogy úgy járjak, mint most anyu.
De miért nem lehet várni legalább 10 percet! Vagy induljon később a busz, óra 58 és óra kettő között 4 perc van, és a vonatok sose pontosak. Bezzeg ilyenkor a szaros rohadék tetves faszom satöbbi busz igen!
VAZZE!
Az összes faszom kivan, és kurvára mérges vagyok, és nincs a világ összes káromkodása, ami most kifejezné a mérgem. Én múltkor, mikor Komcsiból jöttem szintén haza, direkt az előbbi vonatra ültem, és vártam vagy másfél órát a faszom buszra, nehogy úgy járjak, mint most anyu.
De miért nem lehet várni legalább 10 percet! Vagy induljon később a busz, óra 58 és óra kettő között 4 perc van, és a vonatok sose pontosak. Bezzeg ilyenkor a szaros rohadék tetves faszom satöbbi busz igen!
VAZZE!
2010. szeptember 5., vasárnap
Szemfestés
Gondoltam, megnézem a neten, hogyan kell hivatalosan és tudományosan szemet festeni. De mindenhol csak pofázni tudnak róla. Sehol egy kép, mármint minden lépésről egy kép. Csak duma, duma, duma.
No, találtam valamit.
Itt a létező összes szart rákenik a nő szemére, hát kérem, ez a szakszerűség.
Ha holnap reggel megjátszanám a dolgot, két hatalmas lila monoklival mennék dolgozni :).
No, találtam valamit.
Itt a létező összes szart rákenik a nő szemére, hát kérem, ez a szakszerűség.
Ha holnap reggel megjátszanám a dolgot, két hatalmas lila monoklival mennék dolgozni :).
2010. szeptember 4., szombat
F.off muslicák!
Hogy mennyi kibaszott muslica van! És mind be akar jönni!
Most komolyan! Minek van ilyen élőlény a világon? Ilyen értelmetlen, elbaszott egy élőlényt, mint ezek!
Ilyenkor elgondolkozom, hogy lehet, én is csak egy kibaszott muslica vagyok egy nagyobb valami ablakán.
A sok csúnya kifejezésért meg elnézést kérek, de szerettem volna érzékeltetni a muslicák által okozott euforikus állapotomat.
Most komolyan! Minek van ilyen élőlény a világon? Ilyen értelmetlen, elbaszott egy élőlényt, mint ezek!
Ilyenkor elgondolkozom, hogy lehet, én is csak egy kibaszott muslica vagyok egy nagyobb valami ablakán.
A sok csúnya kifejezésért meg elnézést kérek, de szerettem volna érzékeltetni a muslicák által okozott euforikus állapotomat.
2010. szeptember 3., péntek
2010. augusztus 28., szombat
Playmate-ek
Nos, elkezdtem netezni, rábukkantam az idei Playmate-ekre.
A legidősebb 31!!! éves. Nem is ezt akartam mondani, de mindegy is, ez van.
Hát egyik sem főz vasárnap húslevest, az tuti!
Egyik divattervező akar lenni, másik divatszalont akar nyitni, harmadik nemzetközi modellkarriert akar. Akarjanak....
Ahogy így kutakodtam utánuk (igen, érdekelnek), azon gondolkoztam, hogy ha valamelyikük a tízből intelligens is, már a büdös életben nem fogja tudni bebizonyítani, mert Playmate lett. A Playmate-ekről az ember nem az intelligenciára asszociál. Egy-két képet néztem meg, persze mindegyik műmellel. Olyan mű világot élünk, műmellű photoshoppolt nők. Mind egyforma, egyik szőke, másik barna, de egyébként egyformák.
Egyedül neki nincs műmelle, ahogy nézegettem őket. És még szép is.
Rajta meg jót röhögtem. Mármint a jobboldalt látható mottóján, meg a genetikai mellein :).
Ettől függetlenül úgy lennék Playmate! Egy napra. Playmate testtel persze :). Tűsarkú szexi ruhában, nuku hassal, feszes cicivel. 175 centivel (cipő nélkül :) . Hosszú hajjal. Azt még tudnám kivitelezni, bár idő kell hozzá. Bár a lapos hashoz is idő kell. A feszes cicikhez meg pénz és orvos.
De ha Playmate lennék, a büdös életben senki nem hinné el nekem, hogy Szép Ernőt olvasok :). És hogy tudok főzni. :)
A legidősebb 31!!! éves. Nem is ezt akartam mondani, de mindegy is, ez van.
Hát egyik sem főz vasárnap húslevest, az tuti!
Egyik divattervező akar lenni, másik divatszalont akar nyitni, harmadik nemzetközi modellkarriert akar. Akarjanak....
Ahogy így kutakodtam utánuk (igen, érdekelnek), azon gondolkoztam, hogy ha valamelyikük a tízből intelligens is, már a büdös életben nem fogja tudni bebizonyítani, mert Playmate lett. A Playmate-ekről az ember nem az intelligenciára asszociál. Egy-két képet néztem meg, persze mindegyik műmellel. Olyan mű világot élünk, műmellű photoshoppolt nők. Mind egyforma, egyik szőke, másik barna, de egyébként egyformák.
Egyedül neki nincs műmelle, ahogy nézegettem őket. És még szép is.
Rajta meg jót röhögtem. Mármint a jobboldalt látható mottóján, meg a genetikai mellein :).
Ettől függetlenül úgy lennék Playmate! Egy napra. Playmate testtel persze :). Tűsarkú szexi ruhában, nuku hassal, feszes cicivel. 175 centivel (cipő nélkül :) . Hosszú hajjal. Azt még tudnám kivitelezni, bár idő kell hozzá. Bár a lapos hashoz is idő kell. A feszes cicikhez meg pénz és orvos.
De ha Playmate lennék, a büdös életben senki nem hinné el nekem, hogy Szép Ernőt olvasok :). És hogy tudok főzni. :)
No, posztolok egyet
Szombat este van, Csongit hazahoztuk. Ennyi. Egyelőre jól van, de hétfőn ovi, ki tudja, mi lesz.
Most nem is tudok többet írni, szóval ez egy szegényes poszt lett:):
Most nem is tudok többet írni, szóval ez egy szegényes poszt lett:):
2010. augusztus 17., kedd
Naná, hogy beteg!
Csongival itthon vagyok. A hörghurutos mizéria.
Úgy érzem, időmilliomos vagyok, tolonganak a gondolatok a fejemben, mit csináljak, mit főzzek, süssek, de eddig még csak a virágokat locsoltam meg, meg Csongit kúrálom. Meg netezek. Meg eszem a répatortát, amit vasárnap sütöttem. Marha finom lett, és nagyon egyszerű, de sajnos nem fényképeztem le, de íme a recept, ha esetleg érdekel vkit:
Egy tálban összekeverek 2 tojást 2 dl cukorral, habosra, géppel. Majd belekeverek 3 dl reszelt sárgarépát és másfél dl étolajat.
A második tálban összekeverek 2 dl lisztet 1 csapott tk. szódabikarbónával, fél csomag sütőporral és másfél tk. fahéjjal.
Ezután a lisztes trutyit belekeverem a tojásosba, majd 175 fokon sütöm meg a tésztát, de két részletben, mert morzsalékos a tészta, nehéz lenne utólag kettévágni. Kb. 20 perc alatt sül meg egy adag tészta.
A krém hozzá: 1 doboz Philadelphia sajtkrém (natúr, nem zöldfűszeres :) ), 1 csomag vaníliás cukor, 75 g vaj, 1 dl porcukor.
Nagyon finom, de nem valami könnyű sütemény.
Úgy érzem, időmilliomos vagyok, tolonganak a gondolatok a fejemben, mit csináljak, mit főzzek, süssek, de eddig még csak a virágokat locsoltam meg, meg Csongit kúrálom. Meg netezek. Meg eszem a répatortát, amit vasárnap sütöttem. Marha finom lett, és nagyon egyszerű, de sajnos nem fényképeztem le, de íme a recept, ha esetleg érdekel vkit:
Egy tálban összekeverek 2 tojást 2 dl cukorral, habosra, géppel. Majd belekeverek 3 dl reszelt sárgarépát és másfél dl étolajat.
A második tálban összekeverek 2 dl lisztet 1 csapott tk. szódabikarbónával, fél csomag sütőporral és másfél tk. fahéjjal.
Ezután a lisztes trutyit belekeverem a tojásosba, majd 175 fokon sütöm meg a tésztát, de két részletben, mert morzsalékos a tészta, nehéz lenne utólag kettévágni. Kb. 20 perc alatt sül meg egy adag tészta.
A krém hozzá: 1 doboz Philadelphia sajtkrém (natúr, nem zöldfűszeres :) ), 1 csomag vaníliás cukor, 75 g vaj, 1 dl porcukor.
Nagyon finom, de nem valami könnyű sütemény.
2010. augusztus 13., péntek
Szöcsi
Ma reggel viráglocsolás közben megismerkedtem a házi állatkánkkal. Azért nevezem ilyen bizalmasan, mert még most este is ugyanott találtam, ahol reggel. Tetszenek neki a petúniáim..... :). És még jól is áll neki a lila. Bár Niki szerint a lila a kielégítetlen nők színe.... :).
2010. augusztus 10., kedd
King Long
Ideülök, azt' tessék, nincs gondolat. Pedig reggel melóba menet hogy szidtam mindent, metrózók, King Long busz..na, az a busz a csúcsok csúcsa. Hazafelé jövet milyen k. hangos (úgy kiírnám, hogy kurva, de a puszta betűk nem adnák vissza a hangulatomat... ) volt.
Szóval a busz, a kínai förmedvény. Hangos, de ez nem kifejezés. Ordít bele a füledbe a motor hangja, mintha odaszorították volna a fejed a motorhoz. Kicsik az ülések, nyomorgás a köbön. Ha molett ember ül le melléd, véged van. Egy órán keresztül nyomorogsz. Ha egynél több táskád van, még inkább nyomorogsz. Ha a molett embernek is egynél több táskája van, kurva nyomor az életed hatvan percig.
A legjobb, hogy csak kívül tudják lekapcsolnia a fűtést. Ja, és hogy fűtenek reggelenként.
Kiszállni az ülésből mozgó buszon életveszély. Ha hátul ülsz, tigrisbukfenccel előre juthatsz ugyan, ha Lara Kroft vagy. De ne feledd, a molett embert is át kell ugranod a két szatyrával úgy, hogy közben fogod a saját cókmókod is.
És akkor még nem értél a Moszkvára.
Nagyon kiakasztó ez a bejárás. Most per pillanat olvasnivalóm sincs.
És itt a környékben semmi lehetőség nincs. És Budapest környékén senkinek sincs lehetősége, csak ez a tetves város.
Nem, nem a város tetves, hanem az emberek.
Akkor én is tetves vagyok?
Szóval a busz, a kínai förmedvény. Hangos, de ez nem kifejezés. Ordít bele a füledbe a motor hangja, mintha odaszorították volna a fejed a motorhoz. Kicsik az ülések, nyomorgás a köbön. Ha molett ember ül le melléd, véged van. Egy órán keresztül nyomorogsz. Ha egynél több táskád van, még inkább nyomorogsz. Ha a molett embernek is egynél több táskája van, kurva nyomor az életed hatvan percig.
A legjobb, hogy csak kívül tudják lekapcsolnia a fűtést. Ja, és hogy fűtenek reggelenként.
Kiszállni az ülésből mozgó buszon életveszély. Ha hátul ülsz, tigrisbukfenccel előre juthatsz ugyan, ha Lara Kroft vagy. De ne feledd, a molett embert is át kell ugranod a két szatyrával úgy, hogy közben fogod a saját cókmókod is.
És akkor még nem értél a Moszkvára.
Nagyon kiakasztó ez a bejárás. Most per pillanat olvasnivalóm sincs.
És itt a környékben semmi lehetőség nincs. És Budapest környékén senkinek sincs lehetősége, csak ez a tetves város.
Nem, nem a város tetves, hanem az emberek.
Akkor én is tetves vagyok?
2010. augusztus 1., vasárnap
Ünnepélyes fogadalom
Én, Nagy Andrea, fogadom, hogy a mai naptól nem eszek olyan sokat, mint eddig és nem iszom sört sem. Mert a sör borzasztóan hizlal, kövér vagyok, és nem J-Lo, és a tegnap esti vacsora volt a csúcs (Csongi vacsoráját is én ettem):
- pálinka
- húsleves
- spenót kenyérrel
- két karaj salátával
- gyümölcssali
- három gombóc fagyi
Hál' Isten sört nem ittam tegnap, pedig az étteremben magyarhertelendi sört is csapolnak, ami nagyon-nagyon finom, vettünk is a főzdében, ami itt van pár kilométerre.
Szóval egy hájas disznó vagyok.
- pálinka
- húsleves
- spenót kenyérrel
- két karaj salátával
- gyümölcssali
- három gombóc fagyi
Hál' Isten sört nem ittam tegnap, pedig az étteremben magyarhertelendi sört is csapolnak, ami nagyon-nagyon finom, vettünk is a főzdében, ami itt van pár kilométerre.
Szóval egy hájas disznó vagyok.
2010. július 26., hétfő
Nyaralunk
No, nyaralunk, kérem.
Az apartman..hát hagy kívánnivalót maga után, ár-érték arányt tekintve legalábbis.
Voltunk Sikondán fürdeni, mert ugye már nincs gatyarohasztó meleg itt sem, ma meg Pécsen (utálom a Pécsett szót, és kész). Sétálóutca, TV torony. Még majd állatkertezünk miegymás, egyelőre ennyi.
A tó itt Orfűn...siralmasan koszos, jobb is talán, hogy nincs jó idő. Tele van - többek között - a víz tetején lebegő döglött kagylóval, meg ugyebár szeméttel.
Nem is ragozom, pedig olyan szép hely ez itt a tavakkal meg a Mecsekkel, de csak haldoklik, tengődik itt minden. Pedig az emberek is kedvesek, a boltos néni is, olyan érdeklődő, mosolygós.
Szoktunk gondolkozni Balázzsal azon, vajon mi lehet az oka. De nem hiszem, hogy csak a pénz hiánya.
Ma pl. Pécsen egy kisvendéglőben a leveshez száznapos, szeletelt penészes kenyeret kaptunk. És ez hozzáállás kérdése. Reklamált Balázs, hozták is a friss kenyeret!
Vagy Sikonda. Szép a fürdő, de wc-k, a zuhanyozó. Siralmas: koszos és büdös. Miért ezeken kell spórolni?
Én nem csodálom, ha az emberek külföldre mennek nyaralni. Én szeretek itthon, nem is kívánok máshová, max. Erdélyt nézném már meg (sajna még nem voltam) vagy az osztrákokhoz mennék kircsizni tavasszal vagy ősszel.
De lassan én is úgy leszek, hogy ennyi pénzért én is megyek a horvátokhoz vagy kicsivel többért máshová is.
Magyar vendégszeretet? Szerintem az csak a mesében létezik már.....
A magyar turizmus az egy kihalófélben lévő állatfaj, nem lehet megmenteni, úgy gondolom (na, ez olyan volt, mintha a Vágási Feri mondta volna a Szomszédok végén).
Az apartman..hát hagy kívánnivalót maga után, ár-érték arányt tekintve legalábbis.
Voltunk Sikondán fürdeni, mert ugye már nincs gatyarohasztó meleg itt sem, ma meg Pécsen (utálom a Pécsett szót, és kész). Sétálóutca, TV torony. Még majd állatkertezünk miegymás, egyelőre ennyi.
A tó itt Orfűn...siralmasan koszos, jobb is talán, hogy nincs jó idő. Tele van - többek között - a víz tetején lebegő döglött kagylóval, meg ugyebár szeméttel.
Nem is ragozom, pedig olyan szép hely ez itt a tavakkal meg a Mecsekkel, de csak haldoklik, tengődik itt minden. Pedig az emberek is kedvesek, a boltos néni is, olyan érdeklődő, mosolygós.
Szoktunk gondolkozni Balázzsal azon, vajon mi lehet az oka. De nem hiszem, hogy csak a pénz hiánya.
Ma pl. Pécsen egy kisvendéglőben a leveshez száznapos, szeletelt penészes kenyeret kaptunk. És ez hozzáállás kérdése. Reklamált Balázs, hozták is a friss kenyeret!
Vagy Sikonda. Szép a fürdő, de wc-k, a zuhanyozó. Siralmas: koszos és büdös. Miért ezeken kell spórolni?
Én nem csodálom, ha az emberek külföldre mennek nyaralni. Én szeretek itthon, nem is kívánok máshová, max. Erdélyt nézném már meg (sajna még nem voltam) vagy az osztrákokhoz mennék kircsizni tavasszal vagy ősszel.
De lassan én is úgy leszek, hogy ennyi pénzért én is megyek a horvátokhoz vagy kicsivel többért máshová is.
Magyar vendégszeretet? Szerintem az csak a mesében létezik már.....
A magyar turizmus az egy kihalófélben lévő állatfaj, nem lehet megmenteni, úgy gondolom (na, ez olyan volt, mintha a Vágási Feri mondta volna a Szomszédok végén).
2010. július 22., csütörtök
Szabi
Szabin vagyok két hétig, szombaton megyünk Orfűre.
És én is az őszt kívánom vagy a tavaszt, mint Jucus, öregszünk, hallod-e! Mert ha fiatal kis fruskák lennénk, strandolnánk, a Balatonnál heverésznénk, de így? Meló vagy gyerek. Vagy mindkettő. Játszótér max.. Emlékszem, 16 évesen minden nap a strandra bicóztunk, volt a közelben egy ingyenes medence, amiben tűzoltóvizet tároltak, mindenki odajárt, kevesen voltak, mert marha hideg volt a vize, mély volt, lehetett benne úszni meg ugrabugrálni, de jó is volt. Este hazabicóztunk, nekiestem a fóliánknak, leszedtem egy rakat paprikát meg paradicsomot, jól megvacsoráztam, és kezdődhetett másnap minden elölről.
Csak bicikliztem megstrandoltam egész nyáron.
És nem voltak még a lábaim olyan visszeresek, mint most. Naggyon durva! És fáj is, mikor bent ülök a melóban a gép előtt. Mozogjak, na jó, de fájós térddel hogy fussak? Én meg mást nem mozgok, nem fogom emelgetni a lábaim meg hasizom. Vagy futok minimum 6 km-t vagy semmi.
Úgyhogy semmi. Meg is látszik rajtam ez a nagy semmi. A nagy semmi zsírszövet formájában van jelen életemben.
Én egyszerűen nem tudok túllendülni a 31 éven. Mások sem, ahogy láttam múltkora villamoson.
Ülök a villamoson, majd' megfulladok az arcomba guruló két nagy labdától, na mondom, szép. Fél szemmel csak egy Barbie babát láttam, de ahogy jobban megnéztem, hát egy kivénhedt 60 év körüli Barbie volt.
Az tűnt fel először, hogy marha szabályos az orra, mondom, de jó neki. Aztán az, hogy melltartó nélkül is olyan feszes labda volt a melle, hogy még. Aztán ahogy jobban megnéztem, láttam a hónalja alatt a hegeket, úgyhogy konstatáltam, ennek sem a genetikai örökségtől vannak feszes cickói.
Az arcában is lehetett valami plusz, mert a bőre feszes volt, szinte olyan "botoxos egyenarca" volt, de a nyaka! Na, az elárulta a korát. Olyan disszonáns érzést keltett bennem. Maga a nő a mai értékrendeket tekintve szép volt, mert vékony volt, feszes mell, hosszú szőke haj. De végül is 60 éves plázacica benyomását keltette, ami összességében egy baromi ronda nőt eredményezett.
Ja, hozzátartozik a sztorihoz, hogy feszes fehér naci volt rajta, ami engedte láttatni a csipkebugyiját. Mondom, mindezt egy hatvanéves nőn.
Hatvanévesen az ember lánya otthonkában főzze az unokáinak a szilvásgombócot, ne a négyeshatoson mutogassa a csipkebugyiját meg a plasztikázott melleit!
A plázacicákról is van véleményem. Mert azt vettem észre, hogy a mostani plázacicák nem fiatal "Paris Hilton"-ok, hanem 40 feletti agyonszolizott, minimum Dior szemüvegben feszítő anorexiás picsák.
Múltkor a Mammutban egy ilyen högyemény (számlájára legyen írva, nem volt anorex), volt vagy 40 tényleg, szóval mellettem telefonált haza anyukájának:
- Anya, kimostad a fürdőruhám? Mert még itt vagyok a T-Mobilnál, a postára is kell mennem, és megyek uszodába. Nem tudod, hol vannak a cuccaim? Összepakolsz nekem?
Kábé ezt hallottam, hát olyan jó lett volna odaszólni neki, nem szégyelli magát, ennyi idősen az anyja mossa ki a holmijait?
Ez a Budapest annyira beteg egy város!
És én is az őszt kívánom vagy a tavaszt, mint Jucus, öregszünk, hallod-e! Mert ha fiatal kis fruskák lennénk, strandolnánk, a Balatonnál heverésznénk, de így? Meló vagy gyerek. Vagy mindkettő. Játszótér max.. Emlékszem, 16 évesen minden nap a strandra bicóztunk, volt a közelben egy ingyenes medence, amiben tűzoltóvizet tároltak, mindenki odajárt, kevesen voltak, mert marha hideg volt a vize, mély volt, lehetett benne úszni meg ugrabugrálni, de jó is volt. Este hazabicóztunk, nekiestem a fóliánknak, leszedtem egy rakat paprikát meg paradicsomot, jól megvacsoráztam, és kezdődhetett másnap minden elölről.
Csak bicikliztem megstrandoltam egész nyáron.
És nem voltak még a lábaim olyan visszeresek, mint most. Naggyon durva! És fáj is, mikor bent ülök a melóban a gép előtt. Mozogjak, na jó, de fájós térddel hogy fussak? Én meg mást nem mozgok, nem fogom emelgetni a lábaim meg hasizom. Vagy futok minimum 6 km-t vagy semmi.
Úgyhogy semmi. Meg is látszik rajtam ez a nagy semmi. A nagy semmi zsírszövet formájában van jelen életemben.
Én egyszerűen nem tudok túllendülni a 31 éven. Mások sem, ahogy láttam múltkora villamoson.
Ülök a villamoson, majd' megfulladok az arcomba guruló két nagy labdától, na mondom, szép. Fél szemmel csak egy Barbie babát láttam, de ahogy jobban megnéztem, hát egy kivénhedt 60 év körüli Barbie volt.
Az tűnt fel először, hogy marha szabályos az orra, mondom, de jó neki. Aztán az, hogy melltartó nélkül is olyan feszes labda volt a melle, hogy még. Aztán ahogy jobban megnéztem, láttam a hónalja alatt a hegeket, úgyhogy konstatáltam, ennek sem a genetikai örökségtől vannak feszes cickói.
Az arcában is lehetett valami plusz, mert a bőre feszes volt, szinte olyan "botoxos egyenarca" volt, de a nyaka! Na, az elárulta a korát. Olyan disszonáns érzést keltett bennem. Maga a nő a mai értékrendeket tekintve szép volt, mert vékony volt, feszes mell, hosszú szőke haj. De végül is 60 éves plázacica benyomását keltette, ami összességében egy baromi ronda nőt eredményezett.
Ja, hozzátartozik a sztorihoz, hogy feszes fehér naci volt rajta, ami engedte láttatni a csipkebugyiját. Mondom, mindezt egy hatvanéves nőn.
Hatvanévesen az ember lánya otthonkában főzze az unokáinak a szilvásgombócot, ne a négyeshatoson mutogassa a csipkebugyiját meg a plasztikázott melleit!
A plázacicákról is van véleményem. Mert azt vettem észre, hogy a mostani plázacicák nem fiatal "Paris Hilton"-ok, hanem 40 feletti agyonszolizott, minimum Dior szemüvegben feszítő anorexiás picsák.
Múltkor a Mammutban egy ilyen högyemény (számlájára legyen írva, nem volt anorex), volt vagy 40 tényleg, szóval mellettem telefonált haza anyukájának:
- Anya, kimostad a fürdőruhám? Mert még itt vagyok a T-Mobilnál, a postára is kell mennem, és megyek uszodába. Nem tudod, hol vannak a cuccaim? Összepakolsz nekem?
Kábé ezt hallottam, hát olyan jó lett volna odaszólni neki, nem szégyelli magát, ennyi idősen az anyja mossa ki a holmijait?
Ez a Budapest annyira beteg egy város!
2010. július 11., vasárnap
Bálna és ropi
No, éjfél lesz, szombat, de gondoltam, muszáj leülnöm pötyögni, annyi gondolat tolul mindig össze a fejemben hét közben.
Elsőként meg kell jegyeznem, az előbb valami sorozatban láttam az alaszkás Chris-t. Nem, nem a Szex és N.Y. volt, mostani sorozat. Hogy hogy megöregedett! Nem ráncok, ősz haj, csak annyi, hogy egy átlagos pasi lett belőle, pocakkal, és még a szemei is beszűkültek. Kár!
Ennyit Chris-ről.
Gyerekek, hogy mostanában mennyi anorexiás nőt látok, kész! Pénteken a buszon, ahogy meredten bámultam egy anorex csaj combját (bár lehet, a karja volt és kézen állva közlekedett), azon gondolkoztam, vajon hol a fenében kaphat magára nadrágot. Balázsnak is felvetettem ezen problémámat, de szerinte van ilyen bolt, kifejezetten anorexiásoknak .
Ja, busz! Ezt el kell meséljem. Pénteken jövök haza a drágalátos KING LONG-gal, hátul ülök, a busz közepén egy párocska ül. A pasi, hogy is jellemezzem, mint egy rosszabb módú olasz nőcsábász, aki mintha a 80-as évekből csöppent volna ide. Még a haja is olyan hátrafésült félhullámos csoda volt. De amúgy a férfi nem volt idős, 35-40 közötti. A nője átlagos, bár széparcú 30-as.
Először csak az tűnt fel, hogy a nő a pasi ölébe fekszik, és a férfi kéjesen simogatja a nő tarkóját, lassan, nyáladzósgusztustalanszerelmesen, amit utálok. Gusztustalan, amikor egy pasi a nyílt utcán csöpög a szerelemtől.
No, ezután folytatódott az előjáték. A csaj mint valami nővérke, zsebkendővel elkezdte törölgetni az izzadtságot a férfi homlokáról, nyakáról, még az ing alá is benyúlt a hátához. Ezt mind csöpögősnyáladzós tekintettel.
De ez még semmi, ezután jön a java!
A pasi elővett egy nagy tégely krémet, és végigmasszírozta a nő lábát és kezét vele. De szép lassan, kéjedzősen.
Annyira, de annyira gusztustalan volt. Ez az egész. A csöpögős pasi meg a pettingjük a buszon.
Hogy miért nem vagyok beszólogatós? Valami frappánsat kellett volna mondanom nekik leszállva a buszról.
És ezt egy órán keresztül! Ha választanom kellene, a birkatömegben való metrózást választanám, az csak pár perc.
Észrevettétek, hogy az emberek a metróban birkává változnak? Egyrészt andalognak össze-vissza, mint mikor a birkák legelnek. Ha jön a metró, és be kell szálljanak a metrókocsiba, olyan arckifejezéssel és intenzitással másznak be, mint akik nem tudják, hova is lépnek be. Az a tekintet, jé? Mi ez? És mindezt a metróajtó közepén, nem törődve azzal, hogy mögöttük szintén csodálkozó birkák próbálnak eljutni A pontból B pontba.
És a mozgólépcsőzés! A mozgólépcsőn jobb oldalra!!! kell állni, szigorúan, mert az olyan elvetemült állatok, pontosabban megvadult birkák, mint én, sietnek fel vagy le, le vagy fel. In motion!
No, ezt is kiírtam magamból, jól esett, mert sokszor kivagyok. Balázs meg tőlem van ki, még jó, hogy nem együtt megyünk dolgozni.
Ma főztem először gombócos káposztát. Nos, én savanyún szeretem, nem mostam ki a kápit, és a gombóc is olyan halovány lett, mintha vérszegény lenne szegénykém.
De legalább elmondhatom magamról, hogy főztem. Jó lesz ebédnek jövő hétre, mert ezek a kifőzdék, amik a városban léteznek, hagynak kívánnivalót maguk után. Az, hogy egy rántott karaj nincs átsütve, vagy hogy a túrós tészta 700 Ft, mindig kiveri nálam a biztosítékot. Így ha nem viszek, mindig a burger királyban kötök ki pár king cuccért.
Ez és az esti sörök együttvéve Moby Dick-et csinálnak belőlem. De nem sír a szám, inkább leszek bálna, mint ropi.
Vettem múltkor pár női szennymagazint. Egyszerűen élvezhetetlenül középszerűen unalmas. Mindenki ugyanúgy, ugyanolyan stílusban és ugyanarról ír. Hajápolás, kullancs, mit ehet a baba, és ezek a témák szezonálisan változva mindig ugyanazok
Nemrég olvastam el Tormay Cécile A régi ház c. könyvét, abban volt jól megfogalmazva, hogy miért is jó a középszerűség. Kikerestem:
„Az állam szerkezetére nézve csak a középszerűség hasznos. Ami fölötte és alatta van, az kényelmetlen rendetlenséget okoz.”
Ez van gyerekek!
Elsőként meg kell jegyeznem, az előbb valami sorozatban láttam az alaszkás Chris-t. Nem, nem a Szex és N.Y. volt, mostani sorozat. Hogy hogy megöregedett! Nem ráncok, ősz haj, csak annyi, hogy egy átlagos pasi lett belőle, pocakkal, és még a szemei is beszűkültek. Kár!
Ennyit Chris-ről.
Gyerekek, hogy mostanában mennyi anorexiás nőt látok, kész! Pénteken a buszon, ahogy meredten bámultam egy anorex csaj combját (bár lehet, a karja volt és kézen állva közlekedett), azon gondolkoztam, vajon hol a fenében kaphat magára nadrágot. Balázsnak is felvetettem ezen problémámat, de szerinte van ilyen bolt, kifejezetten anorexiásoknak .
Ja, busz! Ezt el kell meséljem. Pénteken jövök haza a drágalátos KING LONG-gal, hátul ülök, a busz közepén egy párocska ül. A pasi, hogy is jellemezzem, mint egy rosszabb módú olasz nőcsábász, aki mintha a 80-as évekből csöppent volna ide. Még a haja is olyan hátrafésült félhullámos csoda volt. De amúgy a férfi nem volt idős, 35-40 közötti. A nője átlagos, bár széparcú 30-as.
Először csak az tűnt fel, hogy a nő a pasi ölébe fekszik, és a férfi kéjesen simogatja a nő tarkóját, lassan, nyáladzósgusztustalanszerelmesen, amit utálok. Gusztustalan, amikor egy pasi a nyílt utcán csöpög a szerelemtől.
No, ezután folytatódott az előjáték. A csaj mint valami nővérke, zsebkendővel elkezdte törölgetni az izzadtságot a férfi homlokáról, nyakáról, még az ing alá is benyúlt a hátához. Ezt mind csöpögősnyáladzós tekintettel.
De ez még semmi, ezután jön a java!
A pasi elővett egy nagy tégely krémet, és végigmasszírozta a nő lábát és kezét vele. De szép lassan, kéjedzősen.
Annyira, de annyira gusztustalan volt. Ez az egész. A csöpögős pasi meg a pettingjük a buszon.
Hogy miért nem vagyok beszólogatós? Valami frappánsat kellett volna mondanom nekik leszállva a buszról.
És ezt egy órán keresztül! Ha választanom kellene, a birkatömegben való metrózást választanám, az csak pár perc.
Észrevettétek, hogy az emberek a metróban birkává változnak? Egyrészt andalognak össze-vissza, mint mikor a birkák legelnek. Ha jön a metró, és be kell szálljanak a metrókocsiba, olyan arckifejezéssel és intenzitással másznak be, mint akik nem tudják, hova is lépnek be. Az a tekintet, jé? Mi ez? És mindezt a metróajtó közepén, nem törődve azzal, hogy mögöttük szintén csodálkozó birkák próbálnak eljutni A pontból B pontba.
És a mozgólépcsőzés! A mozgólépcsőn jobb oldalra!!! kell állni, szigorúan, mert az olyan elvetemült állatok, pontosabban megvadult birkák, mint én, sietnek fel vagy le, le vagy fel. In motion!
No, ezt is kiírtam magamból, jól esett, mert sokszor kivagyok. Balázs meg tőlem van ki, még jó, hogy nem együtt megyünk dolgozni.
Ma főztem először gombócos káposztát. Nos, én savanyún szeretem, nem mostam ki a kápit, és a gombóc is olyan halovány lett, mintha vérszegény lenne szegénykém.
De legalább elmondhatom magamról, hogy főztem. Jó lesz ebédnek jövő hétre, mert ezek a kifőzdék, amik a városban léteznek, hagynak kívánnivalót maguk után. Az, hogy egy rántott karaj nincs átsütve, vagy hogy a túrós tészta 700 Ft, mindig kiveri nálam a biztosítékot. Így ha nem viszek, mindig a burger királyban kötök ki pár king cuccért.
Ez és az esti sörök együttvéve Moby Dick-et csinálnak belőlem. De nem sír a szám, inkább leszek bálna, mint ropi.
Vettem múltkor pár női szennymagazint. Egyszerűen élvezhetetlenül középszerűen unalmas. Mindenki ugyanúgy, ugyanolyan stílusban és ugyanarról ír. Hajápolás, kullancs, mit ehet a baba, és ezek a témák szezonálisan változva mindig ugyanazok
Nemrég olvastam el Tormay Cécile A régi ház c. könyvét, abban volt jól megfogalmazva, hogy miért is jó a középszerűség. Kikerestem:
„Az állam szerkezetére nézve csak a középszerűség hasznos. Ami fölötte és alatta van, az kényelmetlen rendetlenséget okoz.”
Ez van gyerekek!
2010. július 2., péntek
Halihó
Csak leültem ide, bár nincs mondanivalóm. Csongi megkezdte 6 hetes vakációját, a héten Tökön nyaralt, jövő héten két hétre Komáromba megy a Zsuzsi mamához.
Egész héten fürcsipancsi volt, olyan kellemes színe lett, hogy irigyelem. Bezzeg én, a fehér habtestem....Most jutottam el odáig gondolatban, hogy inkább nem akarok strandra menni. Igazából kezd hiányozni a tavasz meg az ősz. És már a szemránckrém gondolatával is kacérkodom. Bár eddig is csak azért nem vettem, mert nem tudom, milyet. Félek, ha olcsó húsnak híg a leve alapon veszek valami drágát, dobhatom ki az ablakon. Gyönyörű ívben repülne innen a harmadikról....
A szempillaspirállal is így vagyok, bár még nem mértem le vele, hogy a gravitációs gyorsulás tényleg 10 m/s2-e vajon.
Szóval a 31 az 31. Nem tudom megszokni.
Két hétre együtt dolgozott velünk egy édes gyakornoklány, '87-es. Értitek??????????????????????????????? 1987, azaz ezerkilencáznyolcvanhétben született.
És kapunk olyan CV-ket, ahol a pályázó '90-es............
Az volt aranyos, mikor a '87-es lány feljajongott, hogy"Jaj, '92-ben született!".
Szóval inkább kezdek tavaszpárti lenni.
Ami még említésre méltó, az a kórházi napjaim, mert kétséges volt a táppénzem. Az egészségügyben ahány ember, annyi infó. És nekik minden olyan természetes, ezért nem mondanak soha semmit. Mintha rendszeres kórházi bennfekvő lennék a fiammal.
Történt ugyanis, hogy ugye kipostázták a zárójelentést. És naivan azt hittem, majd küldenek nékem egy igazolást, ami csak beadok a munkaügyiseknek, és ezzel el is van intézve. De nem.
Igazolás nem jött. Gyanús. Telefon fel. Igen, kell igazolás. Telefon a kórháznak. Nem, ők már nem tudnak nyomtani, le van zárva az előző hónap, és az igazolás, amit adnak, amúgy sem jogosít táppénzre. Ennek ellenére a hölgy, akivel beszéltem, nagyon kedves volt, és kiállított egy igazolást. Telefon a gyerekorvosnak. Igen, ők azért nem állítottak ki táppénzes papírt a kórházi napokra, mert nem jár táppénz, mert nem kötelező anyukának bent feküdni.
De mint a mesékben, jóra fordult a dolog, mert olyan igazolást kaptam a kórháztól, amivel el tudták számolna táppénzre a kórházi napjaimat.
Szóval ahány infó, annyiféle.
Áltsulis irodalom tanárom mondta mindig az örökbecsű mondást: Kérdezni tudni kell!
Egész héten fürcsipancsi volt, olyan kellemes színe lett, hogy irigyelem. Bezzeg én, a fehér habtestem....Most jutottam el odáig gondolatban, hogy inkább nem akarok strandra menni. Igazából kezd hiányozni a tavasz meg az ősz. És már a szemránckrém gondolatával is kacérkodom. Bár eddig is csak azért nem vettem, mert nem tudom, milyet. Félek, ha olcsó húsnak híg a leve alapon veszek valami drágát, dobhatom ki az ablakon. Gyönyörű ívben repülne innen a harmadikról....
A szempillaspirállal is így vagyok, bár még nem mértem le vele, hogy a gravitációs gyorsulás tényleg 10 m/s2-e vajon.
Szóval a 31 az 31. Nem tudom megszokni.
Két hétre együtt dolgozott velünk egy édes gyakornoklány, '87-es. Értitek??????????????????????????????? 1987, azaz ezerkilencáznyolcvanhétben született.
És kapunk olyan CV-ket, ahol a pályázó '90-es............
Az volt aranyos, mikor a '87-es lány feljajongott, hogy"Jaj, '92-ben született!".
Szóval inkább kezdek tavaszpárti lenni.
Ami még említésre méltó, az a kórházi napjaim, mert kétséges volt a táppénzem. Az egészségügyben ahány ember, annyi infó. És nekik minden olyan természetes, ezért nem mondanak soha semmit. Mintha rendszeres kórházi bennfekvő lennék a fiammal.
Történt ugyanis, hogy ugye kipostázták a zárójelentést. És naivan azt hittem, majd küldenek nékem egy igazolást, ami csak beadok a munkaügyiseknek, és ezzel el is van intézve. De nem.
Igazolás nem jött. Gyanús. Telefon fel. Igen, kell igazolás. Telefon a kórháznak. Nem, ők már nem tudnak nyomtani, le van zárva az előző hónap, és az igazolás, amit adnak, amúgy sem jogosít táppénzre. Ennek ellenére a hölgy, akivel beszéltem, nagyon kedves volt, és kiállított egy igazolást. Telefon a gyerekorvosnak. Igen, ők azért nem állítottak ki táppénzes papírt a kórházi napokra, mert nem jár táppénz, mert nem kötelező anyukának bent feküdni.
De mint a mesékben, jóra fordult a dolog, mert olyan igazolást kaptam a kórháztól, amivel el tudták számolna táppénzre a kórházi napjaimat.
Szóval ahány infó, annyiféle.
Áltsulis irodalom tanárom mondta mindig az örökbecsű mondást: Kérdezni tudni kell!
2010. június 18., péntek
Helyzetjelentés
Nos, semmi extra. Hétvégén kettesben vagyunk Csongival, Balázs a sógoroknál viaferratazik meg raftingol. Erről a szóról mindig a seftelés jut az eszembe :). Vasárnap szülinapi partira vagyunk hivatalosak, Aly 4 éves, Évi unokatesóm kisfia.
Vettem mobiltelót, újat, olyan igazi nagyandis, piros - virágos. Kellett már, mert nincs zenelejátszó kézi készülékem a bejáráshoz. És telefon is kellett, mert a régi együtt nőtt Csongival, és eléggé megsínylette szegénykém. Mármint a teló Csongit :). Egyszer elromlott, Balázs bevitte a szervízbe, garanciásan megjavították, mert azt hitték, vmi működési zavar miatt került az alkatrészei közé víz. Pedig csak a Csongi nyála volt :). Ha én megyek be az akkor másfél éves Csongival, valószínűleg rájöttek volna az igazi problémára, és akkor fizethettem volna :).
Erre megpróbálok vigyázni. Próbálok....
Gyerekek, azt vettem észre, hogy buszozás közben szívesen hallgatom a Kossuthot, és hogy hazafelé muszáj meghallgatnom a Krónikát. Öregszem, ez már az.
Vettem mobiltelót, újat, olyan igazi nagyandis, piros - virágos. Kellett már, mert nincs zenelejátszó kézi készülékem a bejáráshoz. És telefon is kellett, mert a régi együtt nőtt Csongival, és eléggé megsínylette szegénykém. Mármint a teló Csongit :). Egyszer elromlott, Balázs bevitte a szervízbe, garanciásan megjavították, mert azt hitték, vmi működési zavar miatt került az alkatrészei közé víz. Pedig csak a Csongi nyála volt :). Ha én megyek be az akkor másfél éves Csongival, valószínűleg rájöttek volna az igazi problémára, és akkor fizethettem volna :).
Erre megpróbálok vigyázni. Próbálok....
Gyerekek, azt vettem észre, hogy buszozás közben szívesen hallgatom a Kossuthot, és hogy hazafelé muszáj meghallgatnom a Krónikát. Öregszem, ez már az.
2010. június 6., vasárnap
2010. június 3., csütörtök
Itthon
Tegnap óta itthon vagyunk.
Aki nem tudná, hol voltunk, hát a János kórházban. Csongit vasárnap a mentő bevitte asztmatikus hörghuruttal. Sima náthának indult pénteken, szombaton enyhe levertség, hőemelkedés. Szombat éjszaka már nagyon zihált, de a hasát fájlalta végig, azt hittem, valami hányásos vírus. És mivel nem is vagyok a lázhoz hozzászokva, azt hittem, azért zihál. De amikor vasárnap reggelig nem jött a hányi és majd' összeesett, irány az ügyelet. Ott a dokinő a szaturációjától (már ezt is tudom, mi, az oxigénszint) megijedve oxigénmaszkot adott Csongira és hívott egy eseti kocsit. Szegénynek sose találják a vénáját, négy helyen is megszúrták, de olyan kis hős, abszolút nem hisztizett. Persze sírt, de hiszti nem volt.
Már jól van, köhögjük fel a trutyit a tüdőből.
Sajna Csongi hajlamos arra, hogy beszűküljenek a légutai, ezért is van sokszor kruppja, ez a vírusos hörghurut is ezért fajult el ennyire.
Engem csak az aggaszt, hogy tök hirtelen jött, nem volt több napos nátha előtte vagy magas láz. Kaptunk belélegzős-hörgőtágítós gyógyszert, ha megint ilyen zihálásos-fulladásos valamije lesz, akkor ezzel itthon tudunk rajta segíteni.
Kicsit száraz itt a levegő, úgyhogy most már tényleg veszünk párologtatót, már évek óta tervezzük, hülyék vagyunk, hogy nem vettünk eddig.
Tegnap két órát vártunk a zárójelentésre, úgyhogy anélkül jöttünk el, majd postázzák, remélem, a táppénzemet azért tudom nélküle intézni.
A kórházban jól kipihentem magam amúgy, ágyat nem kaptam, de Csongi mellé befeküdhettem, és ellátást is kaptam. De ha nem kaptam volna se haltam volna éhen, mert Csongi semmit se volt hajlandó enni, így mindig én ettem meg az övét.
A dokinőt leszámítva, aki nem értette, miért nem tudunk várni a zárójelentésre (fél 12-től fél kettőig vártunk, Balázs apukája jött értünk, akit még múlt héten a szívével kezeltek a kórházban és saját felelősségre jött haza, plusz mégiscsak egy három és féléves gyerekkel vártunk), és aki a"bejön érte valaki"-re azt reagálta, hogy "akkor csak itt kallódik", szóval kicsit háklis, pattogós, hangulatembervolt a lelkem, szóval őt leszámítva nem volt necces a kórházi ottlétünk. Mármint ami a magyar egészségügy állapotát illeti, ehhez viszonyítva.
Szóval itthon vagyok, majd a háziorvos megmondja, Csonginak mennyit kell még itthon lenni. Nem látszik nagyon betegnek, de szegény, ha öt percet intenzíven ugrál, már befullad, bokákolva kezd el köhögni és hányás lesz a vége.
De én nem is panaszkodom, volt egy két és fél éves kissrác a kórházban, egy hónapja cukros, egy másfél éves kisfiú, tíz napja lázas egyfolytában, egy hónapja mindenféle vírusos nyavalyával küzd, hányás, nátha miegymás. Akkor volt ott egy komplett kétgyerekes család egy totyogó kisfiúval meg egy 5 év körülivel, mindkét kisgyereknek volt valami baja.
Legyetek jók!
Pusz!
Aki nem tudná, hol voltunk, hát a János kórházban. Csongit vasárnap a mentő bevitte asztmatikus hörghuruttal. Sima náthának indult pénteken, szombaton enyhe levertség, hőemelkedés. Szombat éjszaka már nagyon zihált, de a hasát fájlalta végig, azt hittem, valami hányásos vírus. És mivel nem is vagyok a lázhoz hozzászokva, azt hittem, azért zihál. De amikor vasárnap reggelig nem jött a hányi és majd' összeesett, irány az ügyelet. Ott a dokinő a szaturációjától (már ezt is tudom, mi, az oxigénszint) megijedve oxigénmaszkot adott Csongira és hívott egy eseti kocsit. Szegénynek sose találják a vénáját, négy helyen is megszúrták, de olyan kis hős, abszolút nem hisztizett. Persze sírt, de hiszti nem volt.
Már jól van, köhögjük fel a trutyit a tüdőből.
Sajna Csongi hajlamos arra, hogy beszűküljenek a légutai, ezért is van sokszor kruppja, ez a vírusos hörghurut is ezért fajult el ennyire.
Engem csak az aggaszt, hogy tök hirtelen jött, nem volt több napos nátha előtte vagy magas láz. Kaptunk belélegzős-hörgőtágítós gyógyszert, ha megint ilyen zihálásos-fulladásos valamije lesz, akkor ezzel itthon tudunk rajta segíteni.
Kicsit száraz itt a levegő, úgyhogy most már tényleg veszünk párologtatót, már évek óta tervezzük, hülyék vagyunk, hogy nem vettünk eddig.
Tegnap két órát vártunk a zárójelentésre, úgyhogy anélkül jöttünk el, majd postázzák, remélem, a táppénzemet azért tudom nélküle intézni.
A kórházban jól kipihentem magam amúgy, ágyat nem kaptam, de Csongi mellé befeküdhettem, és ellátást is kaptam. De ha nem kaptam volna se haltam volna éhen, mert Csongi semmit se volt hajlandó enni, így mindig én ettem meg az övét.
A dokinőt leszámítva, aki nem értette, miért nem tudunk várni a zárójelentésre (fél 12-től fél kettőig vártunk, Balázs apukája jött értünk, akit még múlt héten a szívével kezeltek a kórházban és saját felelősségre jött haza, plusz mégiscsak egy három és féléves gyerekkel vártunk), és aki a"bejön érte valaki"-re azt reagálta, hogy "akkor csak itt kallódik", szóval kicsit háklis, pattogós, hangulatembervolt a lelkem, szóval őt leszámítva nem volt necces a kórházi ottlétünk. Mármint ami a magyar egészségügy állapotát illeti, ehhez viszonyítva.
Szóval itthon vagyok, majd a háziorvos megmondja, Csonginak mennyit kell még itthon lenni. Nem látszik nagyon betegnek, de szegény, ha öt percet intenzíven ugrál, már befullad, bokákolva kezd el köhögni és hányás lesz a vége.
De én nem is panaszkodom, volt egy két és fél éves kissrác a kórházban, egy hónapja cukros, egy másfél éves kisfiú, tíz napja lázas egyfolytában, egy hónapja mindenféle vírusos nyavalyával küzd, hányás, nátha miegymás. Akkor volt ott egy komplett kétgyerekes család egy totyogó kisfiúval meg egy 5 év körülivel, mindkét kisgyereknek volt valami baja.
Legyetek jók!
Pusz!
2010. május 24., hétfő
Helyzetjelentés
Jelentem, beköltöztünk, múlt hétvége óta vagyunk itt. Jó. És kész. Nem ragozom. Bár még olyan állandóan, mintha robbantottak volna a lakásban, pedig látástól Mikulásig dolgozunk, de csak alakul.
Lefényképeztem a konyhát, az most úgy-ahogy kinéz. Vagyis pontosabban rend van.
Na sziasztok!
Andi
Lefényképeztem a konyhát, az most úgy-ahogy kinéz. Vagyis pontosabban rend van.
Na sziasztok!
Andi
2010. május 12., szerda
2010. május 4., kedd
"Kommentek Jucushoz, mert már nem is próbálkozom vele ott" poszt
No, akkor kezdheted gyakorolni a parízer, ja..boccs, parízellll :), -re történő vajkenést és társai.
Azt a tejpépet hogy a fenébe lehet megenni, jesszum pepi!
Ja, és de jó, hogy nem én vagyok a férjed, már rég elváltunk volna, mert hogy én nem fogyózok, az tuti :).
Ha már a parízellllnél tarunk, csipognak a csulik kint és múltkor Hoffffffit is láttam a tévében :).
Azt a tejpépet hogy a fenébe lehet megenni, jesszum pepi!
Ja, és de jó, hogy nem én vagyok a férjed, már rég elváltunk volna, mert hogy én nem fogyózok, az tuti :).
Ha már a parízellllnél tarunk, csipognak a csulik kint és múltkor Hoffffffit is láttam a tévében :).
2010. április 21., szerda
Szia Móni poszt!
Na, van net, hallelujja! Esik az eső napokig, azt' tessék! Nem mintha netfüggő lennék (ááá..neeeem :) ). De tényleg nem, csak a szokásos sztorionlájnom meg velvet.hu-m legyen meg. Totál kikapcsol. A sok celeb meg hülyeség. Igazi intelektüell vagyok, az egyetemen is az Eszmeraldát néztük :).
Szóval Móni, üdv a fedélzeten :)!
Szóval Móni, üdv a fedélzeten :)!
2010. április 14., szerda
Az egyszerűségől
Most este nem tudtam, mit egyek, és volt még metélt kifőzve, így gondoltam, rittyentek valami gyorsat tejszínből.
És milyen finom lett, semmi, de semmi extra. Olívaolajas - lisztes rántás, tejszín, reszelt sajt, só, bors. Gondolkoztam először még egy második fűszeren, esetleg szerecsendió, de nekem az valahogy nem a kedvencem, bár lehet, még nem tanultam meg helyesen használni, és milyen jó, hogy elhagytam!
Amúgy Csongival már kétszer voltam fényterápián, polarizált fény (Bioptron lámpa), kétszer hányt is tőle, de nem vészes. Bár nem a hányás a lényege :). Valahogy nem múlik a nátha, Jucus, kezdek aggódni....
Szóval azért mentünk, hogy kitisztuljon az arcürege. Én nem merek már orvoshoz menni, az a tortúra, amit az arcával végigcsináltunk! Amúgy még mindig gyulladt a hege, azért is akartam a lámpázást.
Költözni nem tudom, mikor fogunk...
Ja, ma megtudtam, június 28-tól hat hétig nem lesz ovi. Persze valahogy megoldjuk, de aki nem tudja, az mi a fa**t csinál? Már elnézést a kifejezésért.
Egy gyerek mellett nagyon nehéz dolgozni....hát még több mellett....na de ezt a témát kiveséztem már.
És milyen finom lett, semmi, de semmi extra. Olívaolajas - lisztes rántás, tejszín, reszelt sajt, só, bors. Gondolkoztam először még egy második fűszeren, esetleg szerecsendió, de nekem az valahogy nem a kedvencem, bár lehet, még nem tanultam meg helyesen használni, és milyen jó, hogy elhagytam!
Amúgy Csongival már kétszer voltam fényterápián, polarizált fény (Bioptron lámpa), kétszer hányt is tőle, de nem vészes. Bár nem a hányás a lényege :). Valahogy nem múlik a nátha, Jucus, kezdek aggódni....
Szóval azért mentünk, hogy kitisztuljon az arcürege. Én nem merek már orvoshoz menni, az a tortúra, amit az arcával végigcsináltunk! Amúgy még mindig gyulladt a hege, azért is akartam a lámpázást.
Költözni nem tudom, mikor fogunk...
Ja, ma megtudtam, június 28-tól hat hétig nem lesz ovi. Persze valahogy megoldjuk, de aki nem tudja, az mi a fa**t csinál? Már elnézést a kifejezésért.
Egy gyerek mellett nagyon nehéz dolgozni....hát még több mellett....na de ezt a témát kiveséztem már.
2010. április 9., péntek
A nap híre
Már majdnem leültem ide, hogy kiadjam magamból a fáradtságot meg a vele járó dolgokat úgy igazán nagyandisan, de az emailjeim közt találtam egy levelet, miszerint a Receptvarázs.hu-ra feltöltött receptemmel, ami saját kreálmány, valószínűleg ez az, bár az email-ben nem konkretizálták, szóval nyertem egy egyéves TVPaprika Magazin előfizetést.
Egyrészt örülök, mert még sose nyertem, semmit, a lottón sem. Másrészt meg azért örülök, mert ez magamnak is köszönhető, mert ez az én receptem. Vagyis igazából egyedül Csonginak köszönhető, mert az ő finnyássága az, ami motivált abban, hogy kitaláljam a Titokzatos zöldséglevest.
Egyszer vettem ilyen magazint, ott olvastam a honlapról. És a magazin tényleg jó, jó receptekkel, amik hozzánk magyarokhoz közel állnak, nem olyan, amihez mittoménmilyen flancos-puccos hozzávaló kell, és amit meg se tudnál csinálni.
Gabi, Neked is készültem írni, hogy hogyan is vagyok én a hétköznapokban:
5-kor kelek, fél hatig kávé meg kakaó főzés, zuhany. Fél hattól hatig öltözködés, smink, negyed hétkor kel Csongi, fél hétig kakaót iszik, fogmosi, öltözködés, 6:40 körül indulás az oviba, így vagy a 7:05-ös vagy a 7:20-as buszt érem el. Fél 9-től 5-ig vagy fél 6-ig meló, 7-re érek haza, 7 után meg készülődés a lefekvéshez.
Csütörtökönként fél 7-től 8-ig Budakeszire járok angolra a Gézához, nagyon jó, beszélgetünk, minimális nyelvtan, 6-an, 7-en vagyunk a csoportban, nem nyögvenyelős, tényleg beszélgetés.
Na sziasztok!
Egyrészt örülök, mert még sose nyertem, semmit, a lottón sem. Másrészt meg azért örülök, mert ez magamnak is köszönhető, mert ez az én receptem. Vagyis igazából egyedül Csonginak köszönhető, mert az ő finnyássága az, ami motivált abban, hogy kitaláljam a Titokzatos zöldséglevest.
Egyszer vettem ilyen magazint, ott olvastam a honlapról. És a magazin tényleg jó, jó receptekkel, amik hozzánk magyarokhoz közel állnak, nem olyan, amihez mittoménmilyen flancos-puccos hozzávaló kell, és amit meg se tudnál csinálni.
Gabi, Neked is készültem írni, hogy hogyan is vagyok én a hétköznapokban:
5-kor kelek, fél hatig kávé meg kakaó főzés, zuhany. Fél hattól hatig öltözködés, smink, negyed hétkor kel Csongi, fél hétig kakaót iszik, fogmosi, öltözködés, 6:40 körül indulás az oviba, így vagy a 7:05-ös vagy a 7:20-as buszt érem el. Fél 9-től 5-ig vagy fél 6-ig meló, 7-re érek haza, 7 után meg készülődés a lefekvéshez.
Csütörtökönként fél 7-től 8-ig Budakeszire járok angolra a Gézához, nagyon jó, beszélgetünk, minimális nyelvtan, 6-an, 7-en vagyunk a csoportban, nem nyögvenyelős, tényleg beszélgetés.
Na sziasztok!
2010. március 30., kedd
Megint beteg
Csongi, köhög. Csak köhög, semmi extra, így kétesélyes, holnap megyünk-e oviba. Vagyis nem megint, még mindig. Egyszerűen a hurut nem szakadozik fel neki. Hétvégén tök jól volt, de visszaesett. Az oviban mindig visszaesik. Olyan visszaeső. Bár sztem minden gyerek visszaesik az oviban. Az ovisok visszaesők.
Na, meglátszik, fáradt vagyok. Nem is tudom, valamiről akartam írni, de miről is?
Ja, kunyeráló koldulókról. Ma kétszer is odajöttek hozzám, pár forint. Hát én nem adok. Egy nőnek majdnem adtam, de nem. Egyrészt siettem, másrészt meg nem. Ha senkinek, akkor neki sem. Van egy nő az Arany János utcai metróban, az évek óta ott koldul. Van nála egy bot, hogy szánalmasabbnak tűnjön, de akármikor látom a felszínen, úgy suhan bot nélkül, mint a huzat. Kész maffia az egész, koldultatni mással. Vegyél hozzá egy betegnek tűnő gyereket, akkor még nagyobb a bevétel.
Meg a lepukkant alkeszek, van pár forintod? Hát nincs. Épp tele pofával, csokis csigát zabálva mondtam, hogy nincs, kedvesen megjegyezte, jó étvágyat. Igen, tudom, csak pár forint, de nem adok és kész.
Hát azért hiányzott ez a Budapest, egy élmény.
Szoktam nézegetni, hogy öltözködnek a nők. Hát ez a mostani divat. Nem tudom, hogy vagytok vele, de ez a nyolcvanas évek retro cipője, a magassarkú, NAGYLÁBUJJKIDUGÓS!!!, hát az valami gusztustalan. Én imádom a cipőket, ha tehetném, cipőmániás lennék, mint Carrie Bradshaw. De a nagylábujjkidugós körömcipőktől a hideg kiráz. Gusztustalan, ahogy a cipőben összegyűrt lábujj kikandikál egy lyukon.
Féltem, hogy Madonna Celebration-os válltömése majd bejön a divatba (ami késik, nem múlik), mert a válltömés még az a dolog, amiről ódákat tudnék zengeni olyan nagyandis stílusban, de nem. Ez rosszabb, ez a cipő.
Ja, ha már itt tartunk. A térdig érő ülepű nadrág? Nőkön, na az valami gusztustalan. Suhancokon a szűk farmer, aminek valahol combközépen van a dereka, az sem piskóta, de ez a lebernyeg a combon, ami nadrágban végződik, na nem.
Ja, még valami eszembe jutott. A balerinacipő, ami aranyos, édes, kivéve ha annyira kivágott, hogy látszik a lábujjak csíkozódása.
Most kicsit szörföltem a neten, beszarás, mit találtam, ez új: lábujjszétválasztós cipő. Mint a disznók körme, ami épp kikandikál a kocsonyából. Na, ezt végképp nem...............
Ja, hogy tetszik a kompozíciós remekművem? :)
Na, meglátszik, fáradt vagyok. Nem is tudom, valamiről akartam írni, de miről is?
Ja, kunyeráló koldulókról. Ma kétszer is odajöttek hozzám, pár forint. Hát én nem adok. Egy nőnek majdnem adtam, de nem. Egyrészt siettem, másrészt meg nem. Ha senkinek, akkor neki sem. Van egy nő az Arany János utcai metróban, az évek óta ott koldul. Van nála egy bot, hogy szánalmasabbnak tűnjön, de akármikor látom a felszínen, úgy suhan bot nélkül, mint a huzat. Kész maffia az egész, koldultatni mással. Vegyél hozzá egy betegnek tűnő gyereket, akkor még nagyobb a bevétel.
Meg a lepukkant alkeszek, van pár forintod? Hát nincs. Épp tele pofával, csokis csigát zabálva mondtam, hogy nincs, kedvesen megjegyezte, jó étvágyat. Igen, tudom, csak pár forint, de nem adok és kész.
Hát azért hiányzott ez a Budapest, egy élmény.
Szoktam nézegetni, hogy öltözködnek a nők. Hát ez a mostani divat. Nem tudom, hogy vagytok vele, de ez a nyolcvanas évek retro cipője, a magassarkú, NAGYLÁBUJJKIDUGÓS!!!, hát az valami gusztustalan. Én imádom a cipőket, ha tehetném, cipőmániás lennék, mint Carrie Bradshaw. De a nagylábujjkidugós körömcipőktől a hideg kiráz. Gusztustalan, ahogy a cipőben összegyűrt lábujj kikandikál egy lyukon.
Féltem, hogy Madonna Celebration-os válltömése majd bejön a divatba (ami késik, nem múlik), mert a válltömés még az a dolog, amiről ódákat tudnék zengeni olyan nagyandis stílusban, de nem. Ez rosszabb, ez a cipő.
Ja, ha már itt tartunk. A térdig érő ülepű nadrág? Nőkön, na az valami gusztustalan. Suhancokon a szűk farmer, aminek valahol combközépen van a dereka, az sem piskóta, de ez a lebernyeg a combon, ami nadrágban végződik, na nem.
Ja, még valami eszembe jutott. A balerinacipő, ami aranyos, édes, kivéve ha annyira kivágott, hogy látszik a lábujjak csíkozódása.
Most kicsit szörföltem a neten, beszarás, mit találtam, ez új: lábujjszétválasztós cipő. Mint a disznók körme, ami épp kikandikál a kocsonyából. Na, ezt végképp nem...............
Ja, hogy tetszik a kompozíciós remekművem? :)
2010. március 28., vasárnap
Semmi extra
Semmi extra nincs egyelőre velünk, még a konyhabútorral szenvedünk. Ugyanis IKEA-s lesz, de nem IKEA-s munkalappal, elhozni kellene meg összeszerelni (csupa lényegtelen semmiség, főleg IKEA-s cuccoknál).
Meg takarítani, rendezkedni, kitalálni függönykarnist, függönyt, kanapét miegymást. Edények, mi kell a konyhába, szőnyeg, spájz bepolcozás.
A munka jó, meg Budapest is decsodás, bár sokszor megvan a véleményem a városról, de kell, na.
Szóval ennyi, semmi extra.
Na pá!
Meg takarítani, rendezkedni, kitalálni függönykarnist, függönyt, kanapét miegymást. Edények, mi kell a konyhába, szőnyeg, spájz bepolcozás.
A munka jó, meg Budapest is decsodás, bár sokszor megvan a véleményem a városról, de kell, na.
Szóval ennyi, semmi extra.
Na pá!
2010. március 12., péntek
Lakásnézőben
Csongival elsétáltunk a lakáshoz, fél óra vele az út, és készítettünk képeket. Igen, ő is fényképez. Mint ahogy jútyúbozik meg mászlikat ír email-ekbe vagy ha az apjával csetel. Ha csetel, és marhára hosszúra sikeredik egy - egy mondata, csak annyit mondok, nyomj Enter-t, és ő nyom. Mint ahogy már azt is tudja, hogy a Caps Lock-ot kell megnyomni a nagybetűkhöz.
Szóval képek a lakásról:
Jobbra a fürdő, majd a konyha, a hátsó ajtó pedig a nappalihoz vezet.
Itt a jobb oldali ajtó a nappali, balra pedig Csongi szobája, ahol elromlott a redőny, azért van sötét.
Csongi szobája. Az ablakon az üvegfestés benne volt az árban, és nagyon édes, nekem tetszik, úgyhogy meghagyjuk.
Az előszoba meg az ajtók, csak más szögből: fürdő és a háló. Amúgy ezekkel szemben két kamra meg egy külön wc van.
A háló. A képet Csongi fényképezte, értelemszerűen én vagyok látható rajta, meg az Ikea-s szekrény, amit nagyon jó áron megvettünk a tulajtól. Háttérben az ajtó a wc ajtaja (amúgy a fürdőszobában is van wc, így egy fincsi kis rota vírusra fel vagyunk készülve :) ).
Itt Csongi a radiátoron zongorázik. Mert ő zongorázik is meg gitározik, a gitárral hegedül, vagy nagybőgőzik, van szájharmónikája, furulyája, kasztanyettája, xilofonja, és már be lett neki ígérve az összes hangszer.
Ő zenész lesz, de egyszer azt mondat, hogy nőgyógyász. Fogalmam sincs, honnan szedte. Talán lehet, én meséltem neki egyszer, hogy van ilyen orvos. Egyébként oda van a tisztasági betétek lehúzható virágos-színes papírjaiért, múltkor azzal akart aludni.
Most meg is számolom, hány álattal alszik: Katica, Béka, Röfi, Panda, Micimackó, Bagoly, Masni, Mam maci, Egérke. Ha a Masnit, ami a baldachin díszítő masnija, is állatnak veszem (puhatestű), akkor kilenc.
A konyha jobbra.
Hát egyelőre ennyi.
Csongi lassan felkel, úgyhogy pá mindenkinek!
Szóval képek a lakásról:
Jobbra a fürdő, majd a konyha, a hátsó ajtó pedig a nappalihoz vezet.
Itt a jobb oldali ajtó a nappali, balra pedig Csongi szobája, ahol elromlott a redőny, azért van sötét.
Csongi szobája. Az ablakon az üvegfestés benne volt az árban, és nagyon édes, nekem tetszik, úgyhogy meghagyjuk.
Az előszoba meg az ajtók, csak más szögből: fürdő és a háló. Amúgy ezekkel szemben két kamra meg egy külön wc van.
A háló. A képet Csongi fényképezte, értelemszerűen én vagyok látható rajta, meg az Ikea-s szekrény, amit nagyon jó áron megvettünk a tulajtól. Háttérben az ajtó a wc ajtaja (amúgy a fürdőszobában is van wc, így egy fincsi kis rota vírusra fel vagyunk készülve :) ).
Itt Csongi a radiátoron zongorázik. Mert ő zongorázik is meg gitározik, a gitárral hegedül, vagy nagybőgőzik, van szájharmónikája, furulyája, kasztanyettája, xilofonja, és már be lett neki ígérve az összes hangszer.Ő zenész lesz, de egyszer azt mondat, hogy nőgyógyász. Fogalmam sincs, honnan szedte. Talán lehet, én meséltem neki egyszer, hogy van ilyen orvos. Egyébként oda van a tisztasági betétek lehúzható virágos-színes papírjaiért, múltkor azzal akart aludni.
Most meg is számolom, hány álattal alszik: Katica, Béka, Röfi, Panda, Micimackó, Bagoly, Masni, Mam maci, Egérke. Ha a Masnit, ami a baldachin díszítő masnija, is állatnak veszem (puhatestű), akkor kilenc.
A konyha jobbra.
Hát egyelőre ennyi.
Csongi lassan felkel, úgyhogy pá mindenkinek!
2010. március 11., csütörtök
Lekvárosgombóc
Mire jó, ha az ember lánya itthon van táppénzen a gyerekkel? Egy állati hisztis, kibírhatatlan gyerekkel. Mert az lett, megőrülök.......................ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá.
Na szóval, mire jó? Lekvárosgombócot főzni. Jaj, már úgy kívántam, fahéjas cukorral, meg a pirított zsemlemorzsa. Csongi a baracklekvárosat szereti, én meg a szilvalekvárosat ... is. És még a lekvárokat is én főztem nyáron.....gyöngyéletes kismamalét. Na, erre se lesz már időm, asszem.
Megyek is angolozni, mert oda is járok. Csütörtök esténként. A Gézához.
Na pá mindenkinek!
Na szóval, mire jó? Lekvárosgombócot főzni. Jaj, már úgy kívántam, fahéjas cukorral, meg a pirított zsemlemorzsa. Csongi a baracklekvárosat szereti, én meg a szilvalekvárosat ... is. És még a lekvárokat is én főztem nyáron.....gyöngyéletes kismamalét. Na, erre se lesz már időm, asszem.
Megyek is angolozni, mert oda is járok. Csütörtök esténként. A Gézához.
Na pá mindenkinek!
2010. március 10., szerda
Csongi beteg
Köhög, olyan hurutosan csúnyán, és persze az orra most nem folyik, úgyhogy, szegény, tegnap kihányta a cuccot. Ma du. viszem orvoshoz, első táppénzem a gyerekkel. Amúgy már volt beteg, de akkor a nagymamák meg tudták oldani a felügyeletet.
Egyébként nem beteg nagyon, nem lázas, csak épp annyira, hogy ne tudjon oviba menni.
Az immunrendszere lassan a nulla felé konvergál, mert semmi gyümölcsöt, zöldséget nem eszik.
Kis náthácskával kezdtük a hétvégén, de sajna az oviban nem anyukák veszik körül a gyereket, nincs rimánkodás, hogy ezt még idd meg, mert kell a folyadék, vagy hogy percenként fújjad az orrod. Nem tudnak figyelni harminc gyerek mellett arra, ki mikor izzad meg. Csongi izzadós. Elég, ha izzadtan kimegy a hidegbe, kész, megvan a baj.
Mert - bár nem vagyok orvos - szerintem nem az a baj, ha fázik a gyerek, hanem ha túl van öltöztetve.
Na, úgyhogy a sokadik náthánk a télen. Már kezdek besokallni. És kezdek nem hinni a homeopátiában sem. Balázs esküszik rá, de sztem nem ér semmit. Mert meggyőződésem, a homeopátiás orvosságokat a legnagyobb körültekintéssel lehet csak használni. Akkor hatnak csak. Kezdjük ott, hogy kézzel pl. nem is lehet megfogni a kis golyócskákat. Meg asszem, fémmel sem érintkezhetnek. By the way, akkor a Stodal-t sem jól szedjük, mert fém kanalat használok.
Na mindegy, ez van.
Milyen jó is lenne, ha egy kiló narancsot meg tudnék etetni a gyerekemmel meg egy liter forró teát meginna hozzá. Desszertnek enne fokhagymát mézzel, az előétel meg egy fej vöröshagyma lenne a la natur.
Akkor nem lenne semmi gond.
De nem! Tótágast kell állni, hogy megigyon egy pohár meleg mézes teát.
Na pá mindenkinek!
Egyébként nem beteg nagyon, nem lázas, csak épp annyira, hogy ne tudjon oviba menni.
Az immunrendszere lassan a nulla felé konvergál, mert semmi gyümölcsöt, zöldséget nem eszik.
Kis náthácskával kezdtük a hétvégén, de sajna az oviban nem anyukák veszik körül a gyereket, nincs rimánkodás, hogy ezt még idd meg, mert kell a folyadék, vagy hogy percenként fújjad az orrod. Nem tudnak figyelni harminc gyerek mellett arra, ki mikor izzad meg. Csongi izzadós. Elég, ha izzadtan kimegy a hidegbe, kész, megvan a baj.
Mert - bár nem vagyok orvos - szerintem nem az a baj, ha fázik a gyerek, hanem ha túl van öltöztetve.
Na, úgyhogy a sokadik náthánk a télen. Már kezdek besokallni. És kezdek nem hinni a homeopátiában sem. Balázs esküszik rá, de sztem nem ér semmit. Mert meggyőződésem, a homeopátiás orvosságokat a legnagyobb körültekintéssel lehet csak használni. Akkor hatnak csak. Kezdjük ott, hogy kézzel pl. nem is lehet megfogni a kis golyócskákat. Meg asszem, fémmel sem érintkezhetnek. By the way, akkor a Stodal-t sem jól szedjük, mert fém kanalat használok.
Na mindegy, ez van.
Milyen jó is lenne, ha egy kiló narancsot meg tudnék etetni a gyerekemmel meg egy liter forró teát meginna hozzá. Desszertnek enne fokhagymát mézzel, az előétel meg egy fej vöröshagyma lenne a la natur.
Akkor nem lenne semmi gond.
De nem! Tótágast kell állni, hogy megigyon egy pohár meleg mézes teát.
Na pá mindenkinek!
2010. március 7., vasárnap
Zene nélkül mit érek én.......
Mindig elfelejtem, nem is tudom, miért, hogy engem a zene az, ami igazán felpörget és felráz, lelki értelemben is. Pl. Roisin Murphy, a drága....
Imádom, olyan idétlen.....mint én :).
Imádom, olyan idétlen.....mint én :).
I'm too tired to talk...
... hogy egy ismerősöm 4 éves unokaöccsét idézzem :).
Igen, fáradt vagyok. Este 7-re érek haza, Csongi állandóan hisztizik, semmi türelmem nincs hozzá, a hétvégék meg házimunkával telnek. Most is mindjárt megyek vissza a konyhába.
Szóval sajnos nem tudok semmi extrát írni.
A meló jó, végre, végre valami, mintha 100 éves álomból ébresztettek volna fel. És olyan hamar átálltam a három év gyes után, mintha nem is lett volna.
Ha most itthon kéne lennem egy csecsemővel......bocs Múmin és Jucus és Szilvi és Andi, de NEEEEEEEEEEEEEEEEM.
Csak az órás buszozások ne lennének, de ez van, mindegy, örülök, hogy végre dolgozhatom.
Gabi, by the way, múltkor a Kossuth téren szálltam le, úgy sétáltam a melóba, a Szabi téren át, eszembe jutottál, mert azért sokáig Te is ott húztad az igát.
Képzeljétek, tegnap hazavonatoztam Csongival Komcsiba, és már neki is kell jegy. Regisztrációs jegy. Nem kell fizetni érte, csak gondolom, a MÁVnak kell tudni, mégis mennyi az annyi. A pénztárnál a nő nem mondta, a vonaton a kaller meg azt hittem, ugrat, mondtam is neki nagy nevetve, ne vicceljen már. Aztán mondta, nem viccel. Na ez van.
Pá mindenkinek!
Igen, fáradt vagyok. Este 7-re érek haza, Csongi állandóan hisztizik, semmi türelmem nincs hozzá, a hétvégék meg házimunkával telnek. Most is mindjárt megyek vissza a konyhába.
Szóval sajnos nem tudok semmi extrát írni.
A meló jó, végre, végre valami, mintha 100 éves álomból ébresztettek volna fel. És olyan hamar átálltam a három év gyes után, mintha nem is lett volna.
Ha most itthon kéne lennem egy csecsemővel......bocs Múmin és Jucus és Szilvi és Andi, de NEEEEEEEEEEEEEEEEM.
Csak az órás buszozások ne lennének, de ez van, mindegy, örülök, hogy végre dolgozhatom.
Gabi, by the way, múltkor a Kossuth téren szálltam le, úgy sétáltam a melóba, a Szabi téren át, eszembe jutottál, mert azért sokáig Te is ott húztad az igát.
Képzeljétek, tegnap hazavonatoztam Csongival Komcsiba, és már neki is kell jegy. Regisztrációs jegy. Nem kell fizetni érte, csak gondolom, a MÁVnak kell tudni, mégis mennyi az annyi. A pénztárnál a nő nem mondta, a vonaton a kaller meg azt hittem, ugrat, mondtam is neki nagy nevetve, ne vicceljen már. Aztán mondta, nem viccel. Na ez van.
Pá mindenkinek!
2010. március 3., szerda
Jelentem megvagyok
Hazafelé jövet elhatároztam, vagyis már reggel, mert eltűntem, mint szürke szamár a ködben, ahogy Jucus mondaná, szóval hogy elkezdek megint blogozni, hogy hallassak magamról.
Mert most, hogy kismamalét over, nincs idől levelezni. Sőt!
Szóval metrózva épp azon gondolkoztam, írok pár sort kezdésnek, ha hazaértem, erre mi vár? Hangyák az ablakpárkányon, Csongi köptetősdoboza tele velük. Még most is úgy érzem, mászkálnak rajtam. Bocs Gabi, tudom ... hát szörnyű volt, ahogy nyitom ki a dobozt, és jön elő belőle vagy száz, olyan fél centisnél nagyobb meg másfél centis szárnyasok.
Lefújtam az ablakokat, ahol bejöhettek, de még mindig vannak páran.
Imádom kiírtani őket, csak a bosszú éltet. Hű, aki ismer, most biztos tudja, milyen cifrákat gondolok.
Na szóval, ha meg nem fulladok a hangyaírtótól, akkor itt fogok jelentkezi.
A következő bejegyzésig pá mindekinek, és ha azt halljátok, hogy egy jól szituált harmincas nő agyonvert valakit a metrón, akkor az én voltam. De erről majd máskor.
Hangyákra fel!
Mert most, hogy kismamalét over, nincs idől levelezni. Sőt!
Szóval metrózva épp azon gondolkoztam, írok pár sort kezdésnek, ha hazaértem, erre mi vár? Hangyák az ablakpárkányon, Csongi köptetősdoboza tele velük. Még most is úgy érzem, mászkálnak rajtam. Bocs Gabi, tudom ... hát szörnyű volt, ahogy nyitom ki a dobozt, és jön elő belőle vagy száz, olyan fél centisnél nagyobb meg másfél centis szárnyasok.
Lefújtam az ablakokat, ahol bejöhettek, de még mindig vannak páran.
Imádom kiírtani őket, csak a bosszú éltet. Hű, aki ismer, most biztos tudja, milyen cifrákat gondolok.
Na szóval, ha meg nem fulladok a hangyaírtótól, akkor itt fogok jelentkezi.
A következő bejegyzésig pá mindekinek, és ha azt halljátok, hogy egy jól szituált harmincas nő agyonvert valakit a metrón, akkor az én voltam. De erről majd máskor.
Hangyákra fel!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
