Halihó

Csak leültem ide, bár nincs mondanivalóm. Csongi megkezdte 6 hetes vakációját, a héten Tökön nyaralt, jövő héten két hétre Komáromba megy a Zsuzsi mamához.
Egész héten fürcsipancsi volt, olyan kellemes színe lett, hogy irigyelem. Bezzeg én, a fehér habtestem....Most jutottam el odáig gondolatban, hogy inkább nem akarok strandra menni. Igazából kezd hiányozni a tavasz meg az ősz. És már a szemránckrém gondolatával is kacérkodom. Bár eddig is csak azért nem vettem, mert nem tudom, milyet. Félek, ha olcsó húsnak híg a leve alapon veszek valami drágát, dobhatom ki az ablakon. Gyönyörű ívben repülne innen a harmadikról....
A szempillaspirállal is így vagyok, bár még nem mértem le vele, hogy a gravitációs gyorsulás tényleg 10 m/s2-e vajon.
Szóval a 31 az 31. Nem tudom megszokni.
Két hétre együtt dolgozott velünk egy édes gyakornoklány, '87-es. Értitek??????????????????????????????? 1987, azaz ezerkilencáznyolcvanhétben született.
És kapunk olyan CV-ket, ahol a pályázó '90-es............
Az volt aranyos, mikor a '87-es lány feljajongott, hogy"Jaj, '92-ben született!".

Szóval inkább kezdek tavaszpárti lenni.

Ami még említésre méltó, az a kórházi napjaim, mert kétséges volt a táppénzem. Az egészségügyben ahány ember, annyi infó. És nekik minden olyan természetes, ezért nem mondanak soha semmit. Mintha rendszeres kórházi bennfekvő lennék a fiammal.
Történt ugyanis, hogy ugye kipostázták a zárójelentést. És naivan azt hittem, majd küldenek nékem egy igazolást, ami csak beadok a munkaügyiseknek, és ezzel el is van intézve. De nem.
Igazolás nem jött. Gyanús. Telefon fel. Igen, kell igazolás. Telefon a kórháznak. Nem, ők már nem tudnak nyomtani, le van zárva az előző hónap, és az igazolás, amit adnak, amúgy sem jogosít táppénzre. Ennek ellenére a hölgy, akivel beszéltem, nagyon kedves volt, és kiállított egy igazolást. Telefon a gyerekorvosnak. Igen, ők azért nem állítottak ki táppénzes papírt a kórházi napokra, mert nem jár táppénz, mert nem kötelező anyukának bent feküdni.
De mint a mesékben, jóra fordult a dolog, mert olyan igazolást kaptam a kórháztól, amivel el tudták számolna táppénzre a kórházi napjaimat.
Szóval ahány infó, annyiféle.

Áltsulis irodalom tanárom mondta mindig az örökbecsű mondást: Kérdezni tudni kell!