SOHA!

Érted? SOHHHHA se fogok lábujjkidugós körömcipőt felvenni. :)
Legalábbis, Jucus, ha arra gondolsz, amelyikek orrán egy kis lyuk van, és azon kikandikál az ember nagylábujja, bénán befordulva a lyukba.
Szegény nagylábujjak némán üvöltenek bele a világba, hogy "szabadítsatok ki!", "mentsetek meg, mert megfulladok!", "levegőt!".
Mint mikor az ember a zárt tömegnyomorban odafurakodik egy kis ablakhoz, ahol kis levegőhöz jutva kimereszti a fejét.

Olyan béna, sose fogom a nagylábujjam ilyen bénán közszemlére tenni.


Csináltam kinder pingui szeletet.
Szar-fos lett.
Lehet, mert nem Hulala tejszínt tettem bele.

Szeretem a testem

Vagy mivan....
Így, 67 kilónál, a százötvennyolc centimmel, nem is tudom, igazán, meghíztam, lányok, nagy has, toka satöbbi.
De én azért is meg azért sem. Azért is jól érzem magam, és azért se fogok fogyózni, mint minden feledik nő.
(Előbb lefagyott a laptop, a magvas gondolataimnak is oda.)
Szóval nagyandis világszemléletem itt is megnyilvánul, mert bár kurva kövér vagyok húgom képein (csak ott, élőben párductestem van :) ), én mégis úgy állítom be magamnak a dolgot, hogy kicsit kikerekedtem, nőiesedtem, asszonyosodtam, és szeretem a testem, és kész. És bár a marhanagy hasam úgy zavar, hogy legszívesebben lecsatolnám magamról a hájam, de mégis jó az a kicsivel nagyobb fenék, meg hogy mellbedobással most jobban érvényesülök :).
J-Lo nem leszek sose, nincs nekem ahhoz olyan csipejem, de csak elképzelni kell, és máris olyan hülye pinának érezhetem magam :).
Nem tudom, mennyire érné meg az önsanyargatás, mert itt már ételmegvonást is be kellene vetnem. De nekem ez nem megy. Az agyam, a testem úgy tiltakozik, ha valamit megvonok, két nap múlva ölni is tudnék azért a valamiért. És én 90 napos mizériákat, meg elválasztós kajálást sem vagyok hajlandó. Mert ez vagyok én.
DE! De ha képes is lennék rá, ha hét kilót fogynék, nem lenne ekkora hasam, tokám, karom, ha nem bálna lennék, hanem tonhal, ami még mindig nem párduc ugye, és akkor már nem kurvára mindegy, hogy bálna vagy tonhal???? Mármint külsőre értem, nem az evolúciós mibenlétükre.
És ha már lúd, akarom mondani, bálna, legyen kövér!
Szóval mitől lenne jobb nekem a hét kiló mínusz? Vagy akár csak négy. Jobb lenne az életem, szebb lennék? Igazából nem akarok szebb lenni, mert már így is marha gyönyörű vagyok :). Vagyis gyönyörű marha :).
Szóval nem tudom, lenne-e értelme.
Vagy csak azt akarom, hogy ne legyen értelme, hogy kicsit se legyen lelkiiseretfurdalásom azért, hogy teszek nagyívben az alakomra. :)

Beteg

Ja, szokásos, evvan.
Ma hisztivel a dokinőfelé menet megállapítottam, sohhhha, sohhhhhhha, sohhhhha nem kell másik gyerek :). ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁá volt :). ÁÁÁÁáááááá fíling.
Meg nézegettem a házakat, a kertesházakat, és megállapítottam, hogy az emberek nem komplettek. Legalábbis azok, akik fenyőfákat ültetnek a ház elé, közvetlen az ablak alá...... .
Hogy lehet egy fenyőfával az ablakban élni???? Kinézel az ablakon, és a tűleveleket látod, napfényt semmit. Nem beszélve arról, hogy a fenyőfa alatt nem marad meg semmi.
Szenvedés van, baci, levertség, köhögés, dejó!
Ideülök, és nem tudok mit írni. Mint mikor leülök, hogy akkor összeírom, mi kell a boltból. Már akkor nem jut eszembe. Nem mintha listával tudnék vásárolni. Sokszor elő sem veszem. Nekem végig kell menni a bolton, és soronként gondolkozva kell kitalálnom, mi kell, mi nem.
Ha listát írok, akkor mindent kihúzok, ez nem kell, az sem kell. Semmi sem kell.
Ja, és nem tudok megint semmi folyadékot Csongiba diktálni.
Miért nem lehet egy bögre teát legyűrni? Csak a betegség miatt, a köhögés miatt? Miért nem érti meg ezt egy négy éves gyerek? Már négy éves, azt is tudja, mi az Enter gomb, el tud számolni húszig, ismer pár betűt meg számot, a kedvenc száma Ákostól az Utolsó hangos dal, meg a Szép Júlia, néha angolul van kedve JimJam-et nézni, hittanra jár, ismeri Noémit meg a bástyáját (értsd Noé meg a bárkája :) ), és néptáncra is jár. Akkor miért nem képes meginni egy bögre teát????
Voltam karaokezni pénteken. Kettőt karaoke-ztam csak, mert vmi cég privi bulija volt privi laptoppal, de én odapofátlankodtam (nem tudtam igazából, hogy ennyire privát :) ), csak magyarok voltak, úgyhogy kis Isztambult meg Keserű mézet énekeltem, aztán jönnöm kellett haza az utolsó busz miatt.
Kicsit kiéltem magam, de hajnalig tudtam volna nyomni megállás nélkül.
Kép ma estéről, a konyhaablakból:























Amúgy elkezdtem gyűjtögetni a receptjeimet ide.

Na pá!