Én vagyok a nagyandi.

Ennyi.

2010. október 23., szombat

Hát semmi sincsen















Tényleg, Gabi, azért nem is írok. Meló, taksi, Csongi, főzés, táppénz.
No igen, Múmin volt itt végre Bogival, komolyan, ez az, ami történt velem.
Meg hogy feléledtek a vagy egy hónapja a tescoból kimenekített árvácskáim.
A petúniamagokban nem sok bizodalmam van, annyira tönkre van a virág, a magig el sem jutott, nézegettem. De jobban jársz, ha veszel palántát. Vagy ott nem lehet kapni?

2010. október 8., péntek

Illúzó

Az egész világmindenség egy nagy illúzió!
Erre porszívózás közben jöttem rá. Mert kényszeresen kattog az agyam, nincs rend, nincs rend, tiszta kosz minden. És közben bevillannak képek, de csak a mp tört részéig, lakáskulturás magazinokból csodarendbe szedett lakásokról, ahol semmi sincs szem előtt, és ami van is, csodás ikeás rendben.
Ez kb. olyan, mint az a hírhedt Coca-Cola-s marketingfogás:

"A szublimilális ingerlés olyan pszichológiai ingert jelent, amely bár hatással van ránk, de nem kerül tudatos feldolgozásra: a tudaküszöböt nem, de a feldolgozáshoz szükséges intenzitást elérő ingerekről van szó. Ilyenek például a híres „bevágott képkockák” a filmek közben: ha a mozifilmek 30-40 képkocka per másodperces vetítési sebessége mellett 1-1 kockát kiveszünk a filmből, és egy olyan képre cseréljük, amin egy üveg Coca Cola van azzal a felirattal, hogy igyál Coca Colát (vagy egy kicsit személyesebben, segítve a feldolgozást: „Szeretem a Coca Colát”), akkor ennek a nézők nem lesznek a tudatában, hogy egyáltalán láttak a filmen kívül más képi ingert – de azért ez mégis hatással lesz rájuk.

Ha gyakran alkalmunk van megcsinálni ezt a nézőkkel, akkor jó esélyünk van rá, hogy ha legközelebb elmennek a boltba, megállnak a polcok előtt, és elgondolkoznak: vajon a Coca Colát vegyem? Ásványvizet? Sio gyümölcslevet? Akkor a Coca Cola mellett fognak dönteni."(http://drlisznyai.hu/misc/Black_is_OK.htm)

Nos, így érzem én magam ettől a sok szépházas újságtól, egyre frusztráltabban, hogy egy ekkora lakásban képtelen vagyok tökéletes rendet teremteni.
Pedig hogy elhatároztam, te jó ég! Hogy az én lakásomban majd olyan rend lesz, hogy ide bármikor betoppanhat a Lakáskultúra főszerkesztősége.
De nem, mindig van valami.
Most pl. a hajam hullik annyira, hogy egy hét alatt tiszta haj minden. És nem is az idegesít, hogy kopasz leszek, hanem az, hogy ezáltal oda a tisztaság a lakásban.
Abbahagyhatatlanul tudnék rakodni és rendet csinálni, de nem megy. Abbahagyom, de marad a frusztráló érzés bennem.
És az, hogy van egy 4 éves gyerekem meg hogy napközben reggel 7-től este 7-ig nem vagyok itthon,nem kifogás, mert ettől még lehet rend. De nem megy. Lehet, a hajam is emiatt hullik, ettől a nagy, görcsös erőlködéstől.