Kék és sárga

Stancit olvasva úgy megkívánom én is az írást. Mindenről. Például hogy most már tudom, kék vagyok és sárga (ezt majd kifejtem), és hogy most már tudom, ez a tény egy csomó mindent megmagyaráz, miért vagyok olyan, amilyen.
Hogy miért nem bírom az embereket tömegközlekedve, de miért lételemem mégis a szűkebb közösség.
Hogy miért fontos az adatok pontossága és hogy miért nem szeretek telefonálni.

Épp pogácsát sütök, még pogácsából nincs meg az igazi, de nem adom fel.
Ha meglesz, megosztom a TVPaprikásokkal, gondolom, Robiék biztos várják már legújabb művemet :).
Nem is tudom, hogy tudnak új műsorokat készíteni így, hogy már jó pár hete nem töltöttem fel nekik semmit :).

Jön a karácsony. Hát mit ne mondjak, nem vagyok karácsonyos, de Balázsról lassan rámragad valami az ünnep szeretetéből. Talán meg Csongi miatt is várom.

(Úgy érzem magam, mint egy komoly IT-s, két klaviatúra is van előttem :).)