Nyaralunk

No, nyaralunk, kérem.
Az apartman..hát hagy kívánnivalót maga után, ár-érték arányt tekintve legalábbis.
Voltunk Sikondán fürdeni, mert ugye már nincs gatyarohasztó meleg itt sem, ma meg Pécsen (utálom a Pécsett szót, és kész). Sétálóutca, TV torony. Még majd állatkertezünk miegymás, egyelőre ennyi.
A tó itt Orfűn...siralmasan koszos, jobb is talán, hogy nincs jó idő. Tele van - többek között - a víz tetején lebegő döglött kagylóval, meg ugyebár szeméttel.
Nem is ragozom, pedig olyan szép hely ez itt a tavakkal meg a Mecsekkel, de csak haldoklik, tengődik itt minden. Pedig az emberek is kedvesek, a boltos néni is, olyan érdeklődő, mosolygós.
Szoktunk gondolkozni Balázzsal azon, vajon mi lehet az oka. De nem hiszem, hogy csak a pénz hiánya.
Ma pl. Pécsen egy kisvendéglőben a leveshez száznapos, szeletelt penészes kenyeret kaptunk. És ez hozzáállás kérdése. Reklamált Balázs, hozták is a friss kenyeret!
Vagy Sikonda. Szép a fürdő, de wc-k, a zuhanyozó. Siralmas: koszos és büdös. Miért ezeken kell spórolni?
Én nem csodálom, ha az emberek külföldre mennek nyaralni. Én szeretek itthon, nem is kívánok máshová, max. Erdélyt nézném már meg (sajna még nem voltam) vagy az osztrákokhoz mennék kircsizni tavasszal vagy ősszel.
De lassan én is úgy leszek, hogy ennyi pénzért én is megyek a horvátokhoz vagy kicsivel többért máshová is.
Magyar vendégszeretet? Szerintem az csak a mesében létezik már.....
A magyar turizmus az egy kihalófélben lévő állatfaj, nem lehet megmenteni, úgy gondolom (na, ez olyan volt, mintha a Vágási Feri mondta volna a Szomszédok végén).