Bálna és ropi

No, éjfél lesz, szombat, de gondoltam, muszáj leülnöm pötyögni, annyi gondolat tolul mindig össze a fejemben hét közben.

Elsőként meg kell jegyeznem, az előbb valami sorozatban láttam az alaszkás Chris-t. Nem, nem a Szex és N.Y. volt, mostani sorozat. Hogy hogy megöregedett! Nem ráncok, ősz haj, csak annyi, hogy egy átlagos pasi lett belőle, pocakkal, és még a szemei is beszűkültek. Kár!

Ennyit Chris-ről.

Gyerekek, hogy mostanában mennyi anorexiás nőt látok, kész! Pénteken a buszon, ahogy meredten bámultam egy anorex csaj combját (bár lehet, a karja volt és kézen állva közlekedett), azon gondolkoztam, vajon hol a fenében kaphat magára nadrágot. Balázsnak is felvetettem ezen problémámat, de szerinte van ilyen bolt, kifejezetten anorexiásoknak .

Ja, busz! Ezt el kell meséljem. Pénteken jövök haza a drágalátos KING LONG-gal, hátul ülök, a busz közepén egy párocska ül. A pasi, hogy is jellemezzem, mint egy rosszabb módú olasz nőcsábász, aki mintha a 80-as évekből csöppent volna ide. Még a haja is olyan hátrafésült félhullámos csoda volt. De amúgy a férfi nem volt idős, 35-40 közötti. A nője átlagos, bár széparcú 30-as.
Először csak az tűnt fel, hogy a nő a pasi ölébe fekszik, és a férfi kéjesen simogatja a nő tarkóját, lassan, nyáladzósgusztustalanszerelmesen, amit utálok. Gusztustalan, amikor egy pasi a nyílt utcán csöpög a szerelemtől.
No, ezután folytatódott az előjáték. A csaj mint valami nővérke, zsebkendővel elkezdte törölgetni az izzadtságot a férfi homlokáról, nyakáról, még az ing alá is benyúlt a hátához. Ezt mind csöpögősnyáladzós tekintettel.

De ez még semmi, ezután jön a java!
A pasi elővett egy nagy tégely krémet, és végigmasszírozta a nő lábát és kezét vele. De szép lassan, kéjedzősen.

Annyira, de annyira gusztustalan volt. Ez az egész. A csöpögős pasi meg a pettingjük a buszon.
Hogy miért nem vagyok beszólogatós? Valami frappánsat kellett volna mondanom nekik leszállva a buszról.

És ezt egy órán keresztül! Ha választanom kellene, a birkatömegben való metrózást választanám, az csak pár perc.
Észrevettétek, hogy az emberek a metróban birkává változnak? Egyrészt andalognak össze-vissza, mint mikor a birkák legelnek. Ha jön a metró, és be kell szálljanak a metrókocsiba, olyan arckifejezéssel és intenzitással másznak be, mint akik nem tudják, hova is lépnek be. Az a tekintet, jé? Mi ez? És mindezt a metróajtó közepén, nem törődve azzal, hogy mögöttük szintén csodálkozó birkák próbálnak eljutni A pontból B pontba.
És a mozgólépcsőzés! A mozgólépcsőn jobb oldalra!!! kell állni, szigorúan, mert az olyan elvetemült állatok, pontosabban megvadult birkák, mint én, sietnek fel vagy le, le vagy fel. In motion!

No, ezt is kiírtam magamból, jól esett, mert sokszor kivagyok. Balázs meg tőlem van ki, még jó, hogy nem együtt megyünk dolgozni.

Ma főztem először gombócos káposztát. Nos, én savanyún szeretem, nem mostam ki a kápit, és a gombóc is olyan halovány lett, mintha vérszegény lenne szegénykém.

De legalább elmondhatom magamról, hogy főztem. Jó lesz ebédnek jövő hétre, mert ezek a kifőzdék, amik a városban léteznek, hagynak kívánnivalót maguk után. Az, hogy egy rántott karaj nincs átsütve, vagy hogy a túrós tészta 700 Ft, mindig kiveri nálam a biztosítékot. Így ha nem viszek, mindig a burger királyban kötök ki pár king cuccért.
Ez és az esti sörök együttvéve Moby Dick-et csinálnak belőlem. De nem sír a szám, inkább leszek bálna, mint ropi.

Vettem múltkor pár női szennymagazint. Egyszerűen élvezhetetlenül középszerűen unalmas. Mindenki ugyanúgy, ugyanolyan stílusban és ugyanarról ír. Hajápolás, kullancs, mit ehet a baba, és ezek a témák szezonálisan változva mindig ugyanazok
Nemrég olvastam el Tormay Cécile A régi ház c. könyvét, abban volt jól megfogalmazva, hogy miért is jó a középszerűség. Kikerestem:

„Az állam szerkezetére nézve csak a középszerűség hasznos. Ami fölötte és alatta van, az kényelmetlen rendetlenséget okoz.”

Ez van gyerekek!