King Long

Ideülök, azt' tessék, nincs gondolat. Pedig reggel melóba menet hogy szidtam mindent, metrózók, King Long busz..na, az a busz a csúcsok csúcsa. Hazafelé jövet milyen k. hangos (úgy kiírnám, hogy kurva, de a puszta betűk nem adnák vissza a hangulatomat... ) volt.
Szóval a busz, a kínai förmedvény. Hangos, de ez nem kifejezés. Ordít bele a füledbe a motor hangja, mintha odaszorították volna a fejed a motorhoz. Kicsik az ülések, nyomorgás a köbön. Ha molett ember ül le melléd, véged van. Egy órán keresztül nyomorogsz. Ha egynél több táskád van, még inkább nyomorogsz. Ha a molett embernek is egynél több táskája van, kurva nyomor az életed hatvan percig.
A legjobb, hogy csak kívül tudják lekapcsolnia a fűtést. Ja, és hogy fűtenek reggelenként.
Kiszállni az ülésből mozgó buszon életveszély. Ha hátul ülsz, tigrisbukfenccel előre juthatsz ugyan, ha Lara Kroft vagy. De ne feledd, a molett embert is át kell ugranod a két szatyrával úgy, hogy közben fogod a saját cókmókod is.
És akkor még nem értél a Moszkvára.

Nagyon kiakasztó ez a bejárás. Most per pillanat olvasnivalóm sincs.
És itt a környékben semmi lehetőség nincs. És Budapest környékén senkinek sincs lehetősége, csak ez a tetves város.
Nem, nem a város tetves, hanem az emberek.
Akkor én is tetves vagyok?