Mire jó, ha az ember lánya itthon van táppénzen a gyerekkel? Egy állati hisztis, kibírhatatlan gyerekkel. Mert az lett, megőrülök.......................ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá.
Na szóval, mire jó? Lekvárosgombócot főzni. Jaj, már úgy kívántam, fahéjas cukorral, meg a pirított zsemlemorzsa. Csongi a baracklekvárosat szereti, én meg a szilvalekvárosat ... is. És még a lekvárokat is én főztem nyáron.....gyöngyéletes kismamalét. Na, erre se lesz már időm, asszem.
Megyek is angolozni, mert oda is járok. Csütörtök esténként. A Gézához.
Na pá mindenkinek!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Esküszöm Te vagy ÍTI, csupa nagy betűvel! A gombóc tésztáját is te gyúrtad, mi??!! Szerintem nekem egy jó adag kábító és bódító pöttömbölényfogás se lenne elég ahhoz, hogy lekvárt főzzek.
VálaszTörlésEsküszöm, Pápán tanítják ezeket a bölcs mondásokat. :) Petőfi meg egy csomó nagy ember is odajárt, nem? Ők is tuti, használták ezeket a kifejezéseket :).
VálaszTörlésAmúgy lekvárt főzni nem nehéz. Főleg hogy már lehet kapni lekvárfőző porokat. A baracklekvárt úgy főztem. Csak megmostam, leturmixoltam, és a por szerinti használati útmutató alapján megfőztem.
Bár a szilvalekvár sima szaliciles, azt úgy csináltam, hogy tepsiben alacsony hőfokon (asszem, ecetes vízzel kellett kimosni a tepsit) órákat sütöttem a szilvát, nem égett oda, kevergetni se kellett, és mikor kész lett a sütőben (elég vizes szilva, szóval nem állt meg benne a kanál, de azért sok víz elpárolgott belőle), lábosban főztem tovább, de csak annyira, hogy belekeverjem a cukrot. Aztán öblösüveg, rá szalicil, aztán száraz dunszt.
Régen nekem is olyan kínai volt ez az egész, de nem bonyolult.
Szóval hajrá, van három éved, ha meg akarod tanulni :).
Köszi a használati utit, de egy év múlva remélem meló. Egy év pedig marha kevés erre....:-))
VálaszTörlés