Csongi beteg

Köhög, olyan hurutosan csúnyán, és persze az orra most nem folyik, úgyhogy, szegény, tegnap kihányta a cuccot. Ma du. viszem orvoshoz, első táppénzem a gyerekkel. Amúgy már volt beteg, de akkor a nagymamák meg tudták oldani a felügyeletet.
Egyébként nem beteg nagyon, nem lázas, csak épp annyira, hogy ne tudjon oviba menni.
Az immunrendszere lassan a nulla felé konvergál, mert semmi gyümölcsöt, zöldséget nem eszik.
Kis náthácskával kezdtük a hétvégén, de sajna az oviban nem anyukák veszik körül a gyereket, nincs rimánkodás, hogy ezt még idd meg, mert kell a folyadék, vagy hogy percenként fújjad az orrod. Nem tudnak figyelni harminc gyerek mellett arra, ki mikor izzad meg. Csongi izzadós. Elég, ha izzadtan kimegy a hidegbe, kész, megvan a baj.
Mert - bár nem vagyok orvos - szerintem nem az a baj, ha fázik a gyerek, hanem ha túl van öltöztetve.
Na, úgyhogy a sokadik náthánk a télen. Már kezdek besokallni. És kezdek nem hinni a homeopátiában sem. Balázs esküszik rá, de sztem nem ér semmit. Mert meggyőződésem, a homeopátiás orvosságokat a legnagyobb körültekintéssel lehet csak használni. Akkor hatnak csak. Kezdjük ott, hogy kézzel pl. nem is lehet megfogni a kis golyócskákat. Meg asszem, fémmel sem érintkezhetnek. By the way, akkor a Stodal-t sem jól szedjük, mert fém kanalat használok.

Na mindegy, ez van.

Milyen jó is lenne, ha egy kiló narancsot meg tudnék etetni a gyerekemmel meg egy liter forró teát meginna hozzá. Desszertnek enne fokhagymát mézzel, az előétel meg egy fej vöröshagyma lenne a la natur.

Akkor nem lenne semmi gond.

De nem! Tótágast kell állni, hogy megigyon egy pohár meleg mézes teát.

Na pá mindenkinek!